2011. január 25., kedd

Döntöttem

Kiléptem az ajtón és úgy képen vágott a hideg, hogy könnybe lábadt a szemem. Hazaballagásztam és hó is eleredt. Fáztam...

Félő, a munkaidővel gondjaim lesznek. Az nálunk fél 8-tól, 4-ig tart. Reggel, fél előtt 10-15 perccel a takarító nő után én vagyok az első, 4 óra ötkor veszem a kabátom. A többiek háromnegyed 8-kor esnek be és 4 után 5 perccel még kimennek cigizni, demonstrálandó ők még mindig ott vannak. Így aztán az egész dohányzó gárdán átvergődve és mindenkinek köszöngetve távozom. Elég látványos. Elég látványos ahhoz, hogy teljesen logikátlanul egyszer megkérdezze valaki: mi a jó francért megyek én már hazafele? - ismervén az emberek érdekes természetét. Erre számítok. Mit és hogy válaszolok? Még nem találtam ki.

És döntöttem a nyugdíjjal kapcsolatban. Mentem. Miért? Mert betojtam, mint annyian. Eléggé beleástam magam a dologba és úgy láttam, tőlem sokkal okosabb emberek is tanácstalanok. Úgy gondolom, én az állam helyében - kormánytól függetlenül - bolond lennék visszaadni bárkinek is az állami nyugdíjra való jogosultságot, ha egyszer kiíratkozott a rendszerből. 24% talált pénz. Azt akkor is zsebre teheti, ha semmit nem kell adnia érte. Ráadásul félő, a Fidesz meg fog tenni még egyéb lépéseket is a nyugdíjpénztárak ellehetetlenítésére. Akkor pedig ki tudja azzal is mi lesz, lehet így is úgyis visszakerül az állam zsebébe. Ahonnan aztán lehet, nem fog visszajönni semmi. Azért mikor hazaértem még elolvastam Tóta W bejegyzését, pontosabban a kommentekre voltam kíváncsi, de csak azt láttam mindenki védi a saját álláspontját és megy a vita.
Nem tudom mi lesz, senki sem tudja. Egyetlen fiatal írta le a sok hőzöngő közül azt, amit én is megtettem, a Stabilitás által kínált jogi nyilatkozatot kinyomtattam, kitöltöttem és tértivel elküldtem a megadott helyekre. Ennyit tudtam tenni, ami lehet, szintén csak pénzkidobás volt. Utálom az ilyen lehetetlen helyzeteket és ha ennyire kényszerítenek valamire. Ami legjobban bánt, az az örökölhetőség elvesztése. A családi tendenciát nézve, ki tudja élek-e 65-70 évig? És most 1 millió forint sok, vagy kevés? Mindegy, egy hamvasztást kifutott volna:(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."