Megvagyok

Még nem alakítottam ki az új szokásaimat és a teljes agyi kapacitásomat leköti az új munka. Fáj a torkom és a derekam. Az eredet lelki - szerintem - eddig minden ilyen változásnál jelentkeztek mindenféle tünetek és most sem maradhatott el, úgy látszik.

A helyem jó, 4-en vagyunk az irodában, mindannyian párkapcsolatban 1-2 gyerekkel, tehát van miről beszélni. Nem nagyon dumásak és nem azok a kapkodó idegbajos típusok. Sokat segítenek, bár az intézmények nem ismeretlenek előttem és a vezetőik sem:) Már lassan mindenki megtudta, hogy itt dolgozom és kedvesen fogadtak. Most áfa van 1000-rel és nekem még gondjaim vannak a jogosultságok megszerzésével, polgármester, aljegyző, jegyzőnélküliség, joghézagok, apeh... de hozzászoktam már a hivatali útvesztőkhöz és tudom, előbb utóbb kiegyenesednek a dolgok.

Egy kis intim: a régi helyen már délelőtt 10-kor olyan izzadt voltam, mint aki már órák óta fut. Ez egy ideges.izzadás volt, ami jellemezte az egész ott dolgozó gárdát. A nyomasztó, rossz hangulat, a szorongás és a teljesítménykényszer - nem az előrevivő, jobbik fajtából - teljesen kiforgatta az embereket önmagukból. Itt érdekes módon első naptól nincs ilyen problémám. Elmúlt. Pedig ismeretlen volt a főnök, furcsa, idegen a munkakör, mégis sokkal-sokkal nyugodtabb vagyok. Nem rezeg a levegőben az állandó fenyegetettség, szóval felszabadultam:)

Annyira jókor jöttem el. A régi helyen hárman voltunk. Ica néni, aki 67 éves, a kolléganő, aki velem egy idős és én. Ica néni bármikor azt mondhatta volna: - kész, belefáradtam! vagy bármikor leeshetett volna lábról, mert bár szellemileg sok fiatalt meghazudtolóan friss még, de fizikailag elég gyenge lábakon áll. A kolléganő pedig saját vállalkozást is vezet, könyvelő kft-t és ha a főnök nagyon macerálta volna egyszerűen feláll és elmegy. De nem ez történt. Ugyanis idén tavasszal megtalálta álmai lovagját, karácsonykor eljegyződtek, most pedig jön a baba. A csaj szives, tehát bármikor veszélyeztetetnek nyilváníthatja az orvos és akkor táppénz. Ezeknek a fényében a legjobb időpontban távoztam. Mindkettejüknek a legjobbakat kívánom, de örülök, hogy nem maradtam ott magamra a nagy semmi közepén egy buta, embertelen főnökkel, aki jellemileg alulmúlja a lábtörlőnket. A decemberi béremet sem adta ide rendesen, de így jár, aki belemegy abba, hogy a fizetésének egy részét borítékba kapja:(

Itt azt hiszem akkor fogom magam igazán otthon érezni magam, ha megtanulom melyik ajtó merre nyílik:) ezt meg is mondtam a többieknek, azt mondták ha gondolom felcímkézik nekem:) Jó kávét főznek és együtt teáznak. Egy kicsivel több idő jut a szociális szükségletekre. Van már normálisan működő gépem és netem is, bár elég lassú és valahogy nem tudják rákötni a szerverre, ezért nem tudok nyomtatni, de már ez is haladás az első napokhoz képest.

Szerencsére tényleg gyorsan ment a beilleszkedés, de erre számítottam, így kétszeres a sikerélmény. Persze úgyis akkor derülnek ki a buktatók, ha majd lesz valami gubanc. Egyenlőre fura, mert a régi helyen egy nap alatt több is volt és a legtöbb a hozzáállás - hozzá nem állás - miatt.

A férjem itthon van felsőlégúti-izével. Az elmúlt pár napban nem aludtunk valami jól. Úgyhogy tea van és maroknyi gyógyszer. Remélem nem esem bele súlyosabban, nem lenne jó táppénzzel indítani. A derékfájás ellenére elmentem zumbázni is. Elég sokat mozgok. Gyalog járok dolgozni, plusz még a torna. Jót tesz.

Szombaton végre megejtettük a legalább egy éve tervezett unokatesó találkozót. Persze ez sem volt tökéletes, mert az Ausztriában dolgozó lányka kimaradt a buliból, de azért nagyon jó volt. Így felnőttként egész más beszélgetni, férjek  és gyerekek nélkül. A pincér srácot ismertük régről, ki is akasztottuk egypárszor:) jókat röhögtünk és jókat sztorizgattunk. Mindannyiunknak megvannak a saját problémái és jó néha más szemszögből látni a világot, a nőiséget, a párkapcsolatokat. Sűrűbben is összejöhetnénk... Koccintottunk az egészségünkre és a pincér csinált rólunk fényképet:)

Elfáradtam... még nem fürödtem. Valamit csinálni kellene a torkommal, lehet bekötöm, bár utálom a nyakamon éjszaka a kendőt. Holnap egy új nap. Most úgy érzem nagyon gyorsan telnek a napok. Rengeteg az új infó, néha nehezebben alszom el, mert jár az agyam. Olyankor HP olvasás van, a lányom elkért 4 részt a barátnőjétől és most újra olvashatom.