2018. május 29., kedd

Veszteség

Nehezen hagyom abba.

Szóval ami elveszett az a bizalom. Az adott szó bizalma. A minden színtéren látott köpönyegforgatás lett az általános. A hamisság, a manipuláció, az irigység, a kapzsiság - jesszus a hét főbűnnél fogok kikötni XD - szóval ezek miatt veszik el a jövőbe vetett hit. Elveszik az önbizalom, hogy képes vagyok boldogulni egy ilyen rendszerben, ahol a pénzt a pozíciót nem a képességek és a tudás alapján osszák, hanem politikai, elvi alapon. Persze volt már hasonló, de akkoriban a tudás és a tapasztalat elismert erények voltak. Ma még csak ez sincs meg. Csak egy érzés, hogy ha valakinek nem tetszik valami, egyetlen mozdulattal kirántja a szőnyeget a lábad alól és úgy esel hanyatt, mint annak a rendje.

A törvényhozás is ebbe az irányba mozdul el. Jöhet a besúgás, a spicliség. Az lesz majd az elismert hozzáállás.

Ilyen környezetben hiába mond a miniszterelnök a nyilvánosság előtt bármit, vagy ígéri le a csillagokat az égről, vagy kezd újra konzultációba, mindenki tudja, hogy hazudik. Csak a mindenki fele nem mondja ki nyíltan.

Kivándorlók

Megdöbbentő volt látni a választások utáni napokban, hogy a legtöbb keresési találat a gugliban a külföldi munkavállalás volt. Az elmúlt években rengeteg ember ment külföldre dolgozni. Megoszlanak az adatok, de a becslések úgy 300 és 500 ezer ember között mozognak. Két nagy célország van, Németország és Anglia. Sokan mentek skandináv országokba és az Egyesült Államokba is. Legtöbben a devizahitelük törlesztési nehézségek miatt választották ezt az utat és nem kalandvágyból. (Ezt nem magyarázom, gugli a barátod.)

Mivel a folyamat már 15 éve tart, egyre nagyobb probléma, hogy ezeknek a kint egyesült családoknak külföldön születnek gyermekeik. Itthon pedig fogy a magyar. Lehet itt jönni a nagymagyaság tudattal, a hazaszeretettel, a hazaárulózással és a külföldön sincs kolbászból a kerítéssel, a kint élőket ez nem érdekli. Nehéz éveket éltek meg mire rászánták magukat, hogy elhagyják az országot, nehéz volt a beilleszkedés, a nyelvtanulás és ha már megtalálták a helyüket nem fognak visszajönni.

A kormány most megállapodást akar kötni a nőkkel (:D :D), a népességfogyás megállítására. Több módon is próbál nyomást gyakorolni a fiatalokra. Egyrészt ideológiákkal: "itt élned halnod kell", ígérgetéssel, ami főleg a gazdagabb rétegnek kedvez: CSOK, családtámogatás, másrészt fenyegetéssel: ha nem szülsz nem lesz aki eltart, aki kitermeli a nyugdíjra valót. Utóbbiról csak annyit, hogy ez úgy hangzik, mintha mi nem dolgoztunk volna. Az ér, hogy az anyám úgy halt meg, hogy nem érte meg az öregségi nyugdíj korhatárt? Akkor az ő fel nem használt nyugdíját én kérem. Apósom is épp, hogy csak nyugdíjas lett mikor meghalt, akkor az övét meg kapja meg a férjem. Probléma megoldva.

És a legnagyobb baj nem is a fenti tények. A baj, hogy még mindig nem értik az emberek, a fidesz szavazók és  kormány sem, hogy nem az a baj, ha a szomszéd Pistike semmi szakmai és nyelvtudással kimegy Ausztriába dolgozni valami munkaközvetítőn keresztül, ahol anyagilag lehúzzák, kinn meg kihasználják, eltelik pár hónap és ha nem lép tovább valószínű visszajön közmunkásnak. A tragédia az, hogy orvosok, mérnökök, informatikusok, az ország esze is nyugatra távozik. És ez nem csak a fizetéseken múlik már. 

Megmondom mi kell a maradáshoz és a gyerekvállaláshoz kedves uraim. Egy élhető ország, az kell. És amíg fogalmuk sincs arról ez mit jelent a magyar fogyni fog tovább. És nem lesz aki gyógyít, aki kutat, aki gépet tervez, működtet, aki buszt vezet, falat rak, vagy cipzárt cserél. Csókolom!

Egy mese

Már jó ideje izgatja a fantáziám ez az új sorozat és az alapjául szolgáló könyv is. A legfontosabb kérdés volt, hogy el kell-e ezt nekem olvasni, meg kell-e nézni? Egy jó darabig halogattam, tologattam magam előtt. Nem voltam benne biztos, hogy kell-e ez nekem. Sok leírást elolvastam, és csak kerülgettem a témát. Mindenhol ez jött elém, mindenki erről beszélt. Azért vártam, mert volt már ilyen nemrégiben - A szürke ötven árnyalata - és nagy csalódás lett a vége. A könyvet kezdtem el olvasni és kb 30 oldal után odavágtam az egészet. Idegesítő volt a stílusa, bugyuta a szövege.

Ez a mű a Szolgálólány meséje. Nekem a nők társadalmi helyzete, foglalkoztatottsága, anyasághoz való viszonya, párkapcsolati problémái érzékeny témák. Tudtam, ha belekezdek érzelmi hullámvasút vár. Győzött a kíváncsiság. Elkezdtem nézni. Feliratosak a részek, de annyira egyszerű a szöveg, hogy a 80%-át értem. 

Szóval felzaklat. A felénél járok. Megdöbbentő. Olyan, mint egy rémálom. Nyomasztó, lehangoló, sötét. Volt már pár rossz éjszakám miatta, annyira letaglóz és többször azon kaptam magam napközben, hogy odatolakodik a gondolataim közé a film. A történet is torokszorító, de ami rosszabb a lehetőség, hogy megtörténhet. A film párhuzamosan két idősíkban - múlt és jelen - mozog. Jól bemutatja egy totalitárius diktatúra kialakulásának folyamatát. Mikor az emberek bíznak a vezetőkben, nem a saját fejükkel gondolkodnak és a dolgok csak úgy megtörténnek velük, a fejük fölött, a megkérdezésük nélkül. 

Már kijött a második évad is...

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."