Már jó ideje izgatja a fantáziám ez az új sorozat és az alapjául szolgáló könyv is. A legfontosabb kérdés volt, hogy el kell-e ezt nekem olvasni, meg kell-e nézni? Egy jó darabig halogattam, tologattam magam előtt. Nem voltam benne biztos, hogy kell-e ez nekem. Sok leírást elolvastam, és csak kerülgettem a témát. Mindenhol ez jött elém, mindenki erről beszélt. Azért vártam, mert volt már ilyen nemrégiben - A szürke ötven árnyalata - és nagy csalódás lett a vége. A könyvet kezdtem el olvasni és kb 30 oldal után odavágtam az egészet. Idegesítő volt a stílusa, bugyuta a szövege.
Ez a mű a Szolgálólány meséje. Nekem a nők társadalmi helyzete, foglalkoztatottsága, anyasághoz való viszonya, párkapcsolati problémái érzékeny témák. Tudtam, ha belekezdek érzelmi hullámvasút vár. Győzött a kíváncsiság. Elkezdtem nézni. Feliratosak a részek, de annyira egyszerű a szöveg, hogy a 80%-át értem.
Szóval felzaklat. A felénél járok. Megdöbbentő. Olyan, mint egy rémálom. Nyomasztó, lehangoló, sötét. Volt már pár rossz éjszakám miatta, annyira letaglóz és többször azon kaptam magam napközben, hogy odatolakodik a gondolataim közé a film. A történet is torokszorító, de ami rosszabb a lehetőség, hogy megtörténhet. A film párhuzamosan két idősíkban - múlt és jelen - mozog. Jól bemutatja egy totalitárius diktatúra kialakulásának folyamatát. Mikor az emberek bíznak a vezetőkben, nem a saját fejükkel gondolkodnak és a dolgok csak úgy megtörténnek velük, a fejük fölött, a megkérdezésük nélkül.
Már kijött a második évad is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése