Tűzzelvassal

Szombaton rendezték meg a hetedik Tűzzel-vassal Fesztivált Székesfehérváron a Skanzenban. Egész héten azért imádkoztam, hogy jó idő legyen. És bejött. 4 órakor "ugrottam ki" az ágyból. Gyors pakolás után fél 6-kor indultunk. Csak kicsit kavarodtunk el, mert eddig a Zichy Ligetben voltunk mindig és az új helyre nem tudtuk hol kell behajtani. Sátrat állítottunk, de kikötni nem tudtuk csak a mögöttünk lévő kerítéshez, mert a kockakövek alatt betonnal van kiöntve az úttest. Szerencsére nem volt nagy szél. Kedvesen fogadtak mindenkit. Zsíroskenyér, pálinka, ebédre gulyás. Megfutottam a szokásos köreimet, mindig elcsodálkozok azon, hogy van még olyan a kovácsok között akivel nem találkoztam. A padszomszédunkat szokás szerint én rángattam ki a depiből, hogy vásárlókompatibilis legyen:) jajj...

Kaptam vásárfiát. Nagyon szép ezüst lánc, kis lógó bigyókkal. Nevet is kapott: tünde-lánc. Majd teszek fel róla képet. Először színes köveset szerettem volna, de nem volt olyan árnyalat ami igazán tetszett volna, így maradtam az egyszerűnél.

Este hivatalosak voltunk a késportálosok bulijára. Kicsit mindig bennem van a félsz, ha jól összeszokott társaságba invitálnak meg. Kétesélyes, hogy befogadnak, elfogadnak-e minket? Úgy voltam vele, fiús közegben járatosként majdcsak elboldogulok. Nagyon rendesek voltak! Ők már péntek este óta sátoroztak a szabadidő parkban. Gyorsan sátrat vertünk mi is, és körbeültük a tüzet. Őszinte kívácsiság tükröződött a kérdéseikben, bár néha súrolta az intim szféra határait. A férjem inkább a szakmai dolgokat átbeszélő társasággal tartott, amit nem mindig bántam, mert ahol én ültem elrepült egy két vaskos tréfa amit lehet nem díjazott volna, én meg jókat röhögtem a ping-pong labdaként röpködő beszólásokon. Szerintem tesztelgettek hogy bírom az ilyesmit. Ittunk, a gulyás lassan főtt. Próbáltam az otthon sokszor elhangzó nick-eket beazonosítani az élő személyekkel, bizonyos mennyiségű pia elfogyasztása előtt. Jól sikerült a kaja és régen mulattam ilyen jót. Éjfélkor elhúztunk lefeküdni, akkorra már "lenagyságosasszonyoztak", úgy gondoltam első körben ennyi elég is volt. Nem tudtuk megállni, hogy ne vadromantikázzunk alvás előtt, fürdés helyett:) aztán fél 7-kor megérkezett egy teniszcsapat és a zsivajra ébredtem, utána már nem tudtam visszaaludni. Enyhe "fényérzékenységre" hivatkozva elkezdtem vizet inni és nyafogni, hogy éhes vagyok, kávét akarok! Na ennek kivitelezése nem volt egyszerű. Először fürdés. Folyattam a forró vizet magamra, semmi kedvem nem volt kiszállni a zuhany alól. Míg próbáltam az arcomra varázsolni valami emberformát, eltüntetni a szemeim alól a karikákat - amúgy ebben jó vagyok - köszönhetően a közös légtérnek fültanúja lehettem a fiúk sokkal nehezebb ébredésének, ahogy felváltva hánytak a szomszédban:) Mire a reggelizőhelyre értünk mindenki féldisztingváltan próbált valamit leküldeni a gyomrába, ami meg is marad egyhelyben. Ettünk és elköszöntünk, így lemaradtunk a palacsintasütésről, amit utólag is sajnálok. Úton haza meghívattam magam egy jó erős kávéra és elcsábítottam a férjemet vásárolgatni, hogy még tovább kettesben maradhassunk. Aztán aludtunk 2-től este 7-ig, mint aki egész éjjel nem aludt, nekem biztosan rásegített a hazaúton bevett Algopiryn.

Jó lenne megint elmenni egy ilyen talira, mert a társasági életünk meglehetősen hiányos, csak ne kellene ennyire tartani az időjárási viszontagsákoktól.

Vackor Vár

Itt voltunk két napot. Csak mi ketten és a háziak. Fantasztikusan nyugodt hely, mit egy elvarázsolt tisztás. A Csigaház nevű szobában laktunk. Olyan fura volt: - Hol a csigaház kulcsa?:)) Jó levegőn, távol mindenféle civilizációs kütyütől - nincs térerő, TV, net - nagyon jól eltöltöttük az időt. Íjjászkodtunk - bár én eléggé kijöttem a gyakorlatból és szereztem néhány kék foltot - lovagoltam, amiben az volt a fantasztikus, hogy nem karámban, vagy úton, hanem erdei ösvényeken. Igaz még csak tanulom ezt a dolgot és nincs is módom gyakorolni, de nagyon jó érzés, ahogy a ló ring alattam, a levegőben virágzó bodza és akác illat van. Semmi nem ilyen pihentető nekem:) Játszottunk a kutyákkal, jókat ettünk, csendesen beszélgettünk. Maradtam volna még...

Azt mondják, ha olyan helyen jársz, ahol szép, egészséges, öreg fák vannak, menj és ölelj át egyet. Na, itt aztán napokig találna ölelgetnivalót az ember:)

Szülinapi izé:)

2i blogja 1 éves. Mennyit vacilláltam rajta. Kell-e nekem, vagy nem? Mire lesz jó? Mikorra elhatároztam magam, a kedves többiekről a blogjaik kapcsán tudtam már egy csomó dolgot, hát én is szerettem volna megmutatni magam, már amennyire a virtuális tér megengedi. A blog rólam szól, igazából nem is akartam, hogy a családom tudjon róla. A tesóm Bogiéktól talált rám - bukta:) - a férjem meg ki tudja honnan. Annak örültem, mikor elkezdtek olvasni, hogy semmi nem vállalhatót nem írtam addig, és így nem bánthattam meg senkit a soraimmal. Ez itt mind én vagyok, a blog jó lesz emlékbe erről a korról. Egyszer majd megmutatom a gyerekeimnek is. Talán értékelni fogják ezeket a gondolat és emlékmorzsákat az életünkről, könnyebb és nehezebb időkről.

A blog segített közelebb magamhoz, pótol egy - vagy több - bizalmas barátot. A zárkózottságom távol tart az emberektől, itt mégis baráti körben érzem magam. Eleinte talán túlságosan is belevetettem magam ebbe a világba. Ki voltam éhezve a sok új infóra - mire nem jó a munkanélküliség. Találtam egy csomó konfliktust, szívesen vitatkoztam akár politikáról, családról, vallásról, majd lehiggadtam, megszoktam a létezését és nem akartam már mindenki világát megváltani:) Megtalálta az életemben a helyét és része lett a mindennapjaimnak, mint ahogy én is része lettem másokénak. Átsegítettük egymást buktatókon, megszüntek blogok, újak indultak és ez az új kommunikációs forma nekem bejövős lett:) A környezetem meg megszokta.

+a szombat estéről:)

Azért azt bírom, hogy így öreg házasokként is mennyire tudjuk értékelni, ha gyerekmentes a szombat esténk ;)

Fiatalság...

A hétvégére. Milyen régen voltam ilyen fiatal:) Nosztalgia rulez:)

Itt ragadtam a gép előtt. Még tart a pálinka hatása:) Megyek, mert így nem lesz a brassóiból semmi.

Reggel

Hólapátolás, egy feles, egy bögre forralt bor. Jó beszélgetés. Kolbászos rozskenyér- saját sütés - lilahagyma. Bár minden reggelem így kezdődne:)

Mese

Ebéd után még gyorsan felmostam a házban. Közben eszembe jutott egy mese, amit kislány koromban vagy 100x elolvastam. Ez volt az én "szilvás" mesém.

Volt egyszer egy öreg király. Bizony szerette volna már letenni a válláról az ország terheit és rábízni fiára az uralkodást. Úgy gondolta ideje az ifjú hercegnek megnősülnie és trónra ülnie. De a fiú nem vehetett ám el akármilyen lányt! Csakis olyat, aki méltó arra, hogy országának királynője legyen. Elindult hát álruhába öltözve az országában megkeresni az ideális menyasszonyt. Vándor árusnak öltözött, hatalmas szekérre rengeteg szilvát rakatott és ezt árulta az egész országban. Járt városról városra, faluról falura és hamar híre ment, hogy egy hibbant, öreg árus járja a vidéket és folyvást kiáltozik: - Szilvát adok szemétért! Szilvát adok szemétért! - Özönlöttek hozzá az emberek, kilószámra vitték a szemetet, ő pedig osztogatta a gyümölcsöt. Volt szemét bőven. Mentek hozzá mindenféle népek. Voltak köztük igazán szemrevaló menyecskék, kötényükben vitték elé a piszokságot.

Egy nap, egy kis faluba ért, ott már várták. Bő kézzel szórta a szilvát az öreg. Már éppen indulni készült, mikor halk kiáltást hallott. Egy szép, szőke hajú lány toppant elé, szégyenlősen fordult hozzá. - Apó, adna egy keveset a szilvából nekem is? - Aztán szemetet hoztál-e? - kérdezte a király. A lány restelkedve mutatta a parányi zsebkendőbe kötött koszt. - Bocsásson meg, de csak ennyi van. Ezt is a szomszédasszonytól kértem - mondta szemlesütve. A király azonnal kézen fogta a lányt és megkérte a fiának feleségül, mert pont ilyen szerény, kedves, szorgalmas lányt keresett hosszú ideje és akkor már tudta, hogy országa jó kezekben lesz.

Itt a vége fuss el véle.

Ez volt a mese. Persze jó lett volna biztosra tudni, hogy a herceg valóban beleszeretett a lányba és boldogan is éltek+minden. Most gondoltam csak át újra miért is tetszett nekem akkor annyira ez a történet. Számomra az volt a lényeg, hogy ne azért tegyek meg valamit, mert jutalmat kapok érte, hanem mert úgy látom helyesnek. Nem kell mindenért ellenszolgáltatást várni. Csináljam ami a dolgom-volt belőle bőven- aztán majd jön valaki, akinek pont így kellek, akinek ugyanezekre a dolgokra van szüksége. Jött is. Korábban, mint hinni mertem:)

Fridának, ha olvas...:)

Még nem született meg gyermeked... ...S már azt gondolod, sorsát előrevetítheted, létét a körülményektől függővé teheted, vagy lehetőségeidhez mérheted, jövőjét szabadon tervezheted, születéséről vagy elmúlásáról is határozhatsz, jogodnál fogva neki alakot és otthont teremthetsz. nem kell még féltened, eldöntheted, hogy szokásaidba, kergeted, a magad képére formálod, bűntudattal és érzésekkel terheled, vagy halott szeretetéért nem esedezel majd, mikor élő lelkiismeretét felkelted. Még felismerheted, és őszintén tervezheted, ...hogy gondolkodásod határai közé nem vezeted, benne befejezetlen életed nem keresed, s adsz-e neki hitet a megismeréshez, vagy csak félrevezetéssel szembeni kétséged. Most csupán magadra számíthatsz, s el kell ismerned, ő még nem ismer, nem tartozik s nem tudja hálás lesz-e neked, nem képzeli még, hogy mivé teremted, nem sejti miért kell most, s hogy sorsa súlyának mértéke ön - vagy iránta táplált szereteted. Szólítsd meg lelkedet, mely nélküled idáig szenvedett... ...hisz gyermeked még nem társad vagy ellenséged, nem tudja, hogy egyszer elveszít majd téged, hogy hálás-e vagy hasznos az élet, attól független, hogy mire kérted. Még nem kérdez, De már hinni akar neked, nem tudja még, hogy van-e születés és halál, hogy testet adsz neki és nevet, Istenről sem sejt még semmit, nem érti, hogy megszerezhet és elveszthet hitet, csak lélek még, aki vár rád és most még mosolyog, nevet. Hát vigyáz rá és még most lásd, személyét milyenné szervezed! Olyannak ismeri meg valóságát és önmagát, amilyennek számára azt lefested, lelked és tudatod is ő lesz nem csupán véred. Ismerd fel, hogy ő választott téged! Ha félsz, ne tedd, mert még semmi sem veszett el! Ha nem hiszel, higgy, mert őt táplálja hited! Ha, sírnod kell, sírj, ha nehéz, légy erős és nevess, ő már bízik benned, szeretni vágyik téged, hát, ha szeretni tudsz, te is szeress.

Szinay Balázs www.poet.hu

Köszöntő tőlem

Én magam nem rímelek, így segítségül hívtam a poet.hu-t. Mindenkinek boldog karácsonyt kívánok ezzel a két verssel. Az első ütős, a második mesés:)

Merre tartasz, Ember? Merre tartasz, Ember? Megfulladsz a sárban Melyet teremtettél csúfos rothadásban. Merre vezet utad, melyben vak reményed, Hová eddig hajszolt gőgös büszkeséged? Állj meg végre, állj meg Nyisd ki szemed tágra Nem zülleni jöttél széles e világra! Nézz magadba mélyen, dobd el azt a páncélt, Leld meg emberséged örök hozományként, Oldj fel minden béklyót, szabadítsd ki magad Csak Te vagy rá képes, a szabad akarat. És karácsony táján legyen végre Ünnep - Adjon Isten békét háborgó lelkünknek.
		Vitkovits Máté
Karácsonyi sóhaj Hópelyhek szállnak, közeleg az ünnep, A messzi távolból rénszarvasok jönnek. Siklik a szánkó, suhan az égen, Ilyen szép karácsony nem volt már régen. Ünnepi ruhába öltöznek a házak A kandalló tüzénél biztos nem fáznak, Tápláljuk a tüzet, égjen egész éjjel, Megtelik a szívünk örömmel és fénnyel. Lázasan készülünk, eldugdosunk mindent, Törjük a fejünket, kinek mit vegyünk meg, Azt szeretnénk adni, amit nagyon szeretsz, Kibontva a dobozt, boldogan ránk nevetsz. Legyen a karácsony a boldogság ünnepe, Vajon az angyalkák éjszaka jönnek-e? Nesztelenül szállnak, nem láthatja senki, A szeretetet nem lehet devizában mérni.
	Szolnokiné Bea

Érzés

Az a pillanat, mikor legszívesebben belélegeznéd őt, hogy az érzés mindig megmaradjon. Az érzés, amit annyiszor megcsúfoltak, letagadtak és eladtak. Az emberiség szerencséje, hogy képes a legmélyebb mocsokból is megtisztulni, álmainkba belopózni és lágyan megtölteni minket. Mikor minden könnyebbnek látszik, még ez a nehéz élet is, amit élünk. Próbálunk belekapaszkodni, mert meglátjuk a tisztaságát, a szenvedélyét, fehér villanásokat, melyek az éjszakáinkat is bevilágítják. Kibírja a csalódásokat, a hazugságokat, sokmindent... Magától nem marad fenn, sok "munka" van vele. Csak mivel a lélek, mint olyan elengedhetetlen a fenntartásához, egyre kevesebb helyen látom. Talán idős emberek közt, vagy az utcán járva egy-egy pillanatig. Filmekben villanásnyira érzékeltetik, de sokszor kinevetik és a szerelmet, mint felesleges érzelgést mutatják. Szánom őket, de komolyan. El is tértem az eredeti mondani valómtól.

Köszönöm ezt az érzést neki, ennyi év után is.

Ezt muszály volt leírnom akkor is, ha arra sincs időm, hogy leírjam: nincs időm:)

Önkritika

Egy kis egészséges önkritika a Magna Cum Laude bájos tálalásában:) Mindenkinek jó hétvégét!

Változik...

a világ - mondta Gandalf. :)

Én is rászántam magam, bár néha hajlamos voltam egynek gondolni magam és a békás sablont, amivel a blog indult. A békámnak lábakélt és én türelmesen vártam. Eddig. Nem akartam hűtlenkedni, de annyi időmbe került mire a békás sablont funkcionálóvá tettem, hogy elkedvetlenített a gondolat, hogy újra kell kezdenem. Hát, ha már az elejéről kell csinálnom akkor változtatok. Milyen legyen? Vicces, színes, dögös, konzervatív? Találtam olyat, amin egy nagy csomó béka van:D De ilyen szinten nem akartam hűtlenkedni. Különben is a kutyaharapást szőrivel, nem az én stílusom. Úgy döntöttem legyen évszaknak megfelelő és így mindig lesz okom, hogy időről időre megújuljon a sablon. Ez most olyan...gyerekes:)

Nekem

A következő időszakra nekem.

Cipőre gondolva...Gyógyulj meg!

Szép délután

Vasárnap reggel - még az ágyban - elnyaffintottam magam, hogy úgy mentem volna csavarogni egy kicsit, de a nagyobb még mindig beteg, a kisebb pedig szülinapi buliba volt hivatalos, így lemondó hangnemben mondtam el ezt a panaszomat a férjemnek. Neki pedig nem kellett kétszer mondani, hogy menjünk, csak annyit kérdezett mikor induljunk? Meglepődtem és megörültem, hogy rá(m)ér délután.

Már régen szerettem volna megnézni a Rákóczifalvi Tanösvényt. Fényképezőgépet nem vittem, úgyhogy a képek a város honlapjáról vannak. Kellemes, vadregényes kis hely. Két és fél óráig bolyongtunk biciklivel. Hol toltuk, hol tekertünk. Gyalog kétszer annyi időt is el lehetett volna tölteni ott, akár egy kis uzsonnával is. Hát, azt majd legközelebb. Nagyon jól éreztük magunkat és csak azt sajnáljuk, miért nem jutott eszünkbe már korábban ez a lehetőség?

Mozi

Csak szombaton tudatosult bennem, hogy Moziünnep volt. A Harry Potter és a Félvér Herceget már július óta szerettem volna megnézni. Ez a hétvége ideális lehetőség volt erre. A Lurdy Házban építették az első multiplex mozit a fővárosban és megfordultunk ott egy párszor a férjemmel egy-egy randiszerű estén:)

Szóval beültem, filmet nézni. Azt hittem alig lézeng majd pár ember, de a felső sorok tömve voltak. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fogok ki valami izgága gyerektársaságot, mert én tényleg mozizni mentem.

Régen olvastam már a könyvet és nem emlékeztem minden apróságra, csak a főbb eseményekre, amik már akkor emlékezetessé váltak számomra. Ami legjobban megfogott, az érzelmi hullámzás. Olyan gyorsan követték egymást a színek, a képek és a hangulatok, hogy végigszorongtam az egészet. Ez nem is oldódik fel a történettel kapcsolatban csak a 7. rész végén, de ilyen egy igazi mese. El kell érnie a sztorinak a mélypontot ahhoz, hogy igazán értékeljük a szereplők teljesítményét. Mondjuk, szerintem a mélypont még nem ebben a részben volt, de az irányt jól mutatja. Rowling nem kíméli hőseinket.

Nem tudom megítélni, hogy Daniel milyen színész, mert máshol még nem láttam játszani. Sok kritikát olvastam ezekről a filmekről. Azt gondolom, valahol a fiatalember és a megformált szerep jelleme találkozik. Erre a szerepre ő nagyon is alkalmas. Eljátszani ezt a félszeg, kissé merev figurát, aki úgy mosolyog, mintha darabokra esne az arca, aki annyira vágyik az emberi melegség után, de fél is tőle, mert már tudja mit veszíthet - nem lehet könnyű. Elnéztem a róla készült képeket, mikor civilben fotózták. Ugyanolyan esetlen, mint a vásznon. Nem tudja mit kezdjen a végtagjaival, a mimikájával és úgy általában bármilyével:) Ezért gondolom, hogy lehet valami közös a színészben és szerepében. Ráadásul ez az esetlen magyar hang hozzá... Ez is olyan kamaszos. Ez a típusú ember, felnőttnek sem lesz egy nagy macsó, a színészségét pedig majd megítélem, ha látom más filmben is esetleg. Nem tudom ezek után az évek után lesz- e még kedve játszani. Bár ő még fiatal, és amennyit így keresett, 1000 féle választási lehetősége van. Nem is tudom előny-e ez, vagy hátrány? Idővel kiderül.

Reggel

Kávéfőzés előtt kinyitottam az ablakot. Csak úgy tódult be a koraőszi hűvösség az ablakon és megrezegtette a vékony pamut"boxert" rajtam. Világosodott már fél hatkor és ez az ősziesség tudatosította bennem, hogy vége - az általam annyira favorizált - nyárnak. Aztán rászóltam magamra: mi ez a rinyálás? Szereted te az őszt, a színeit hordod, aszerint sminkelsz, akkor meg? A belső hangnak igaza volt. Sötétbarna szemceruza, kávébarna szemhéjpúder, aranyos, pigmentes csillám, fekete spirál. Reggel farmer, fekete póló, fehér, apró pötyökkel, magas talpú barna szandál. Pulcsit még nem vettem, az autóban nem fázok, itt a munkahelyen jó idő van és ha vettem volna az már biztos beismerése az évszakváltásnak. Próbálom kerülni és a nyár részének tekinteni ezt a szeptemberi időszakot, bár lassan olyan, mint széllel szemben pisilni :)

Mára

Bele vagyok esve a hangjába :)

Sajnos a rendes clip-et nem engedte bemásolni, de így mehet a karaoke :)

Pill

Délután van, egyedül maradtam az irodában. Lassan beér minden autónk. A csukott ablakon keresztül hallom, ahogy visítanak a ventillátorok a motorháztetők alatt. Meleg van... Idebenn halkan duruzsol a légkondi, a laptopon hallgatom a Boyce Avenue-t. Lenyugodtam, hétvége jön újra családozással, tortával, kedveskedésekkel :) Jó pihenést mindenkinek!

Esik

Esik... Ez nem az a nagy égiháború, mikor úgy érzem leszakad az ég, és a levegőben lévő elektromosságtól még a hajam is égnek áll:) Csendes áztató eső ez, ami megkíméli a paprikát és a paradicsomot a kertben, a trombita folyondár virágai is a helyükön maradnak és a kutya is kimerészkedik az eresz alól, pedig utálja a vizet.

A mennydörgéses vihart szeretem, nem azért, mert vidám, hanem mert gyerekkoromban ha jött föl az idő, anyu maga köré gyűjtötte az összes házban tartózkodó gyereket - ritkán voltunk csak hárman otthon, mert nálunk mindig tanyázott egykét unokatesó, vagy haver - felültetett minket az ágyra, és egész délutánokat mesélt. Azért, hogy ne féljünk... Annyira aranyos volt, ahogy el akarta hitetni velünk, hogy minden rendben lesz, elmegy a vihar és ő ott van, csak semmi pánik:) Minden csattanásra összerezzent és mi sosem mondtuk neki, hogy minket nem érdekel az égzengés. Felnőttünk és ha otthon voltunk vihar idején behúzódtunk hozzá a hálóba és beszélgettünk, mint régen, hogy ne féljen annyira...