Vasárnap reggel - még az ágyban - elnyaffintottam magam, hogy úgy mentem volna csavarogni egy kicsit, de a nagyobb még mindig beteg, a kisebb pedig szülinapi buliba volt hivatalos, így lemondó hangnemben mondtam el ezt a panaszomat a férjemnek. Neki pedig nem kellett kétszer mondani, hogy menjünk, csak annyit kérdezett mikor induljunk? Meglepődtem és megörültem, hogy rá(m)ér délután.
Már régen szerettem volna megnézni a Rákóczifalvi Tanösvényt. Fényképezőgépet nem vittem, úgyhogy a képek a város honlapjáról vannak. Kellemes, vadregényes kis hely. Két és fél óráig bolyongtunk biciklivel. Hol toltuk, hol tekertünk. Gyalog kétszer annyi időt is el lehetett volna tölteni ott, akár egy kis uzsonnával is. Hát, azt majd legközelebb. Nagyon jól éreztük magunkat és csak azt sajnáljuk, miért nem jutott eszünkbe már korábban ez a lehetőség?
olyan kézenfekvő volt régen, hogy ment az ember. most meg komoly agymunkát igényel, hogy kimozduljon. öregszünk 2i. :)
VálaszTörlésááááááááá, dehogy, tökéletesedünk - mondaná a tesóm:)
VálaszTörlés