Cozi:)

Ennek legalább van mondanivalója. Jó klippet nem találtam, ezért csak a dalszöveget írom ide:)

Örülök, hogy ez a dal most rád talált
hallgasd meg a szivednek az utolsó mondatát.
Amit akkor mondott, mikor még élt
hidd el mindig küzdened kell valamiért.
Ezek voltak az utolsó szavai és én is azt hiszem,
hogy van ebben valami.
Mert cél nélkül soha nem lehetsz boldog
legyen amiért élsz csak ennyi a dolgod.
Először mindenki tudja mi az a fény,
aztán úgy is eladod valamiért
Mert fontosabb lesz neked, de te csak azt hiszed
az árát a végén úgy is megfizeted.
Mert hé, ha az álmot feladod az egész
életedet úgy, ahogy van baszhatod.
Ne mondja meg senki neked mi az,
ami fontos lehet neked.
Mert az csak a te életed.

Csináld azt, amit szeretnél,
ha hiszed azt hogy ettől boldog lehetnél
Ne higgy el mindent, amit mondanak
csak egyszerűen érezd jól magad

Van még ezen kivűl néhány aranyszabály
például legyen kinek elmondandod mi az mi fáj.
És ne legyen benned soha rossz indulat,
mert az nem mutathat soha helyes utat.
Bízz magadban, mert bíznod kell
és a régen elfelejtett úton indulj el csak ennyi kell.
Ne törődj senkivel a rád erőltetett
életet most felejtsd el.

Csináld azt, amit szeretnél,
ha hiszed azt hogy ettől boldog lehetnél
Ne higgy el mindent, amit mondanak
csak egyszerűen érezd jól magad

Köszönöm Cozombolis

Meleg

Mi a fenét keres az ember egy pénteki napon, ilyen időben az íróasztal mögött?!

Úgy segítenék...

Neki, aki a húgom. Édes csaj, csinos, kedves, vicces, házias és nem mellesleg olyan cicijei vannak, hogy aki nem ismeri arra gyanakszik, mű. De nem az :)Neki sem volt könnyű sorsa soha, már ami a férfiakat illeti. Az a típus, aki vonza a marhákat, és még beléjük is szeret. Most összejött egy nagyon rendesnek látszó sráccal. A gond az, hogy az évek alatt sikerült elég vastag páncélt növesztenie és most nem tudja ennek a rendes srácnak megadni azt amit várna tőle: a szerelmet.Két hónapja ismerik egymást de a fiú már mindent akar, házasságot, gyereket. A tesóm meg nem egy kispályás csaj, megmondta őszintén, hogy ő még nem tudja... Erről beszéltünk:
Sz:szerinted?

14:18 én: szerintem elég határozott csaj vagy

úgysem tudnál egyenlőre mást mondani neki

csak hogy jó vele, ha nincs ott hiányzik

sokat jelent neked

14:19 jó ég!! ez tisztára úgy hangzik, mint amit a pasik szoktak mondani :)

kevés neki amit adni tudsz

Sz: lehet,hogy látens pasik vagyunk?:)

én: na ez megint milyen már

JA
Szóval ezeket a közhelyeket sikerült elpuffogtatni segítség gyanánt. Nem vagyok normális :) És ő sem. Mondjuk azon tényleg csodálkoztam, hogy ebbe a szituba került. Belőle nagyon jó anya lenne, és mindig olyan peches volt a fiúkkal. Most meg jönne egy aki odavan érte, de ő még nem szerette meg. Szerintem fél, és akkor még ott vannak az anyagi dolgok is ami miatt rengeteget rágódik. Minden esetre a fiú értékelhette volna az őszinteségét és azt, hogy nem egy lotyóval hozta össze a sors, aki mindenáron elvetené és eltartatná magát vele. Én drukkolok nekik. A srácnak, hogy legyen elég türelme, a tesómnak pedig, hogy nyíljon meg és szeressen, engedje, hogy szeressék...

Zűr

Alig vártam, hogy visszajöjjön a zIca néni. Azt hittem, ha itt lesz meg tudom csinálni az elmaradt munkáimat. Erre ezen a héten a főnököm húzott el nyaralni és rám hagyott egy csomó ügyintézést. Járom a hivatalt, a bankokat és mivel ennél a cégnél a személyes ismeretség a MINDEN, ezért olyan furán néznek rám, mit keresek én ott a cég papírjaival. Mire mindenhol elmagyarázom, ki vagyok, miért jöttem, kétszer annyi időt töltök el, mint amennyit a főnök.

A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy látom, azok az emberek, akiknek el kellene intézni az ügyeinket - legyen az egy szolgáltató, vagy az önkormányzat, vagy az iparkamara - néha annyira dilettánsak. Értetlenebbek, mint én, mert mostanában sokszor belefutottam olyasmibe, amit még soha nem csináltam, de mikor attól várok segítséget, akinek ez a munkája és egy egyszerű, eldöntendő kérdésre sem tudja a választ, attól ki tudok akadni rendesen. Azért igyekszem kihozni a dolgokból a legjobbat és tartani a határidőket, de nem egyszerű és a kérdés számomra még mindig az: mikor tudom így behozni a lemaradásaimat?

IWIW

Nos, az iwiw-en van az a funkció, hogy egymás szemében, vagy mi. Aszongyák, hogy nem vagyok vicces. 2i megsértődik!

Aztán gondolkodjunk inkább! Sokmindent lehet rám mondani, de azt, hogy nagy mókamester lennék azt nem. Jogos a kritika? Nem. Azért nem, mert fogalmam sincs ki értékelt, de elnézve a több, mint 400 ismerőst, akiket valóban ismerek név és arc szerint, közülük én senkit sem tudnék jellemezni. Hiszen csak ismerősök...

Tekergetés:)

A lányom szólt: - Anya, már megint tekergetsz! - Én részemről : vigyor, mármint egymásra vigyorogtunk. Hosszú lett a hajam, elég hosszú ahhoz, hogy elkezdjem tekergetni. Fiatalabb koromban állandóan tekergettem, főleg ha elgondolkoztam, aztán évekig rövidre vágattam. Idén egyszer azt mondta a tesóm: - Figyi, én ezt most nem vágom le, ne legyen már olyan "pistikefejed" - mondta ő, aki nálam is tüskefejűbb:) Így meghagytuk és mivel "vízben áll" - ahogy a férjem szokta mondani - elég gyorsan lenőtt a nyakamba és felkunkorodott, mivel van benne egy kis természetes hullám. Ezt nem nevezném annyira rossz szokásnak, még mindig jobb, mintha a körmöm rágnám...

Reggel

Fél 6 előtt mentem ki a konyhába, kinyitottam az ablakot és a következő idill tárult a szemem elé: a kutyánk és a cicánk elmélyülve bogarászta magát az udvaron. Na nem mintha "bogarasak" lennének, ez a reggeli "toalett" része:) A macskánk - Dante - befejezvén a szépülést, ilyen "szeretgess egy kicsit" arccal közeledett Mickey-hez. A kutya arrébbment és folytatta a vakarózást, a macska utána, a kutya megint el, a macska utána... Majd Dante megunva a visszautasítást - fontosságának teljes tudatában - fogta magát és egyszerűen ráfeküdt Mickey-re, a kutya pedig megadóan elterült alatta:)

Voltam kamasz

Régóta írogattam egy bejegyzést magamról. Bővítgettem, javítgattam, olvasgattam. Tegnap pedig kitöröltem. Nem volt teljes és nem volt valós olyan szempontból, hogy a mai eszemmel látom úgy a valamikori dolgokat, ahogy leírtam. Régi dolgok voltak. Régi fájó emlékek, teli nehézségekkel, útkereséssel, magánnyal. Egy

gyerek magányával, akitől nagyon korán elvárták, hogy nőjön fel. Az alapjai az életemnek, amitől az lettem aki. Megtartom magamnak, és lehet 10 év múlva szintén másképp látom majd. Viszont sokmindenre az akkor történtek miatt voltam képes és ha nehézségeim vannak az jut eszembe: ha akkor meg tudtam csinálni akkor most is:)

Élek, és jó életem lett, a kezdeti bizonytalanságok után is, mikor a homályból csak árnyékokat láttam és sosem tudtam, hogy a köd mögött szilárd talaj, vagy a szakadék vár-e. És nem volt ott senki, aki fogta volna a kezem...

Filmek

Hajnali 2-kor feküdtem le:) Megnéztem a Halálsoron-t. Még mindig lenyűgöz és még mindig bőgök a végén.

A lányom rontódik rendesen:) Hazajött szombaton délután, már az ajtóban láttam, hogy szorongat valamit a kezében. Siet hozzám, - Anya, te láttad már ezt a filmet? - kérdezte, és elém tette a DVD-t. Ránézek: Sakáltanya. - Igen. - válaszoltam, magamban pedig: még jó:D. Jézusom! - gondoltam, ez mutatja meg igazán, hogy telik az idő. - Jó film - mondta a lány - megnézzük együtt? - Persze - mondtam. Klassz emlékek elevenedtek fel, maga a történet olyan meseszerű: a szegény lány elindul a nagyváros útvesztőjében, hogy szerencsét próbáljon és sok csalódás és nehézség után megtalálja a boldogságot és a (szőke)herceget:) Nem ez volt benne számomra a maradandó hanem, hogy először láttam, hogy tud úgy felöltözni (és visekedni) egy nő , hogy izgatóbb, mintha levetkőzne. Az érzés ahogy a zene, az alkohol és a hangulat magával sodorja az embert és elveszti a fejét, majd másnaposan ébred. Többféleképpen lehet látni a történetet, de nekem egy kemény világban ilyenolyan módon boldoguló csajok életének alakulása volt benne az érdekes.

Az is felmerült bennem, hogy a kisebb lányom jóval korábban jut hozzá infókhoz a nagyobb miatt, mint ahogy megérne rá, de azt hiszem ez törvényszerű. Nem lehet kizárni dolgokból csak azért, mert a nagyobb kamaszodik:)

soksok dolgom van!!

A mai napra nekem, de főleg estére :)

Kis titok

Tényleg kicsi:), mármint a titok. Az én kedvenc hősöm, Ő: Vin Diesel. Titkolt rajongásom természetesen nem a személyének szól, hanem a szerepeinek. Kislánykorom óta rajongok a mesékért, a fantasyért, jöhet néha thriller, egy kis horror is. Mikor először láttam a 22 éve sötétség-et, azóta ő a kedvencem. Órákig a látottak hatása alatt voltam és meg kellett néznem mégegyszer és mégegyszer... Ő lett az én Han Solo-m, vagy John McClane-em, ő Riddick. Egy magányos hős, egy kemény fickó, aki ha egy szikrányi érzelmet képes kimutatni, az ember képes beleszeretni:) Édi na...A külseje pedig egy illúzió:)

Énmagam

Újra virágzik a lilaakác. Nem olyan nagy fürtökben, de eléggé feldobja az udvart.

Más:

Kék és narancssárga. Ez vagyok én. Sokáig nem is tudtam róla. Természetesen ennek a megtudását is a tesómnak köszönhetem:) Moziba készültünk és nyaggatott, hogy én mit veszek fel. Hatodjára mondtam neki, hogy farmert és pólót. De milyet? -KÉKET, na, csak szállj már le rólam! Felvettem egy farmert, egy rövid derekú farmerdzsekit és egy narancsbarnakék topot. A mozi előtt találkoztunk és ahogy közelítettem felé ráncolta a homlokát, majd megjegyezte: Mi más is lehetne, kék és narancssárga.

Nem is emlékszem, hogy mit néztünk, és utána sokáig gondolkoztam azon amit mondott. Nem vettem észre, hogy mikor lettem kék és narancssárga. De tény, hogy a ruhatáram ezek köré a színek köré van rendezve. Színelemzés szerint ezek eléggé ellentétes jelentésűek:

Narancssárga

A narancssárga ötvözi a a piros által sugalmazott energiát és a sárga boldogságát. Általában az örömmel, napfénnyel és a trópusokkal kötik össze. A narancssárga a lelkesedést, az elragadtatást, a boldogságot, a kreativitást, az elhatározottságot, a vonzerőt, a sikert,a bátorítást, és az izgatást fejezi ki.

Az emberi szem számára a narancssárga egy nagyon meleg szín, így a forróság érzetét kelti, de nem olyan agresszív, mint a piros. A narancssárga növeli az agyba jutó oxigén mennyiségét, élénkítő hatású és növeli a szellemi aktivitást. Nagyon elfogadott a fiatalok körében. A narancssárgáról az egészséges étel jut eszünkbe és az étvágyunkat serkenti. A narancssárga az ősz és az aratás színe. A címertanban a narancssárga az erő és a kitartás szimbóluma.

A narancssárga nagyon feltűnő szín, tehát használhatod figyelemfelkeltésre és a legfontosabb elemek kiemelésére a design-ban. Ez a szín nagyon hatékony az ételkészítmények és játékok reklámozásához.

A sötét narancssárga a csalást, a megtévesztést és a gyanakvást jelenti.
A vörösesnarancs(?) kifejezi a vágyat, a szerelmi hevületet, az élvezetet, az uralmat, az agressziót és a vágyat a mozgásra.
Az arany a presztízs érzését kelti. Jelentése a fény, a bölcsesség és a vagyon. Mindig a magas minőséget szimbolizálja.

Kék

A kék az ég és a tenger színe. A kékről gyakran a biztonságra(?) és a stabilitásra gondolunk. Ez a szín szimbolizálja a reményt, a hűséget, a bölcsességet, a bizalmat, az intelligenciát, a becsületet, az igazságot és a mennyet.

A kék hasznos figyelemfelkeltő(?) az akarathoz és testhez. Ez a lassú emberi anyagcsere és nyugodt eredmény eljárásának színe. A kékről erősen asszociálunk a békességre és a nyugalomra. A címertanban, a kék használható az áhítat és a nyíltsá

g szimbolizálására.

A kéket használhatod a termékek reklámozásához és a tisztasághoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz (víztisztító filterek, tisztító folyadékok, vodka), levegőhöz és éghez (légitársaságok, repterek és légkondicionálók), vízhez és tengerhez (tengeri hajóutak, ásványvíz). Érzelmileg olyan színekkel áll szemben mint a piros, a narancssárga és a sárga; a kék kapcsolódik a tudatossághoz és az intellekzushoz. Használj kéket a precízió sugallásához

vagy amikor high-tech termékeket reklámozol.

A kék a férfiak színe; a tanulmányok szerint, ez erősen elfogadott közöttük. A sötétkék a bölcsességet, a szaktudást és a stabilitást jelenti; e

z a kedvező szín a közös(?) Amerikához.

Kerüld a kék használatát mikor ételt és sütés-főzést reklámozol, azért mert ez a szín elveszi az étvágyat. Mikor élénk színekkel használod együtt mint a sárga vagy a piros, vibráló mintában nagy befolyású tud lenni; például, a kék-sárga-piros tökéletes színösszeállítás egy szuperhősnek (gondolj csak Superman-re).

A világoskékről az életre, a gyógyításra, a békére, a megértésre és a puhaságra(lágyságra) asszociálunk.
A sötétkékkel ábrázolhatjuk a tudást, az erőt, a becsületességet és a komolyságot.

Ez most mit jelent? Nem vagyok egy egyszerű eset, bár a problémákat általában magamnak csinálom és magam is oldom meg. Ha nincs nyilvánvaló külső jele a vívódásaimnak, általában mások nem is tudnak róla. Szeretek kék és narancssárga lenni:)

Plusszba

Maradt még egy kis levendula és kotorásztam hozzá anyagokat. Volt miből...és ezeket csináltam, csak úgy:)

Kész

Elkészült az enyém is :) Nem lett olyan díszes, mint amiket ajándékba adtam, de nekem nem hiányzik róla a csipke, még akkor sem ha illett volna hozzá.

Idiot

Miért gondolják egyesek, hogy a világ úgy lenne jó ahogy ők gondolják? Akkor meg más érezné magát benne szarul:(

Fárasztottak:)

A két tesóm. Dumadumaduma...szóba kerültek a pasik. Az egyik húgom a vendéglátásban, a másik a kereskedelemben dolgozik. Nap, mint nap rengeteg emberrel kerülnek kapcsolatba. Sztorizgattak, hogy milyen típusú férfiaktól, milyen ajánlatokat szoktak kapni és, hogy már meg sem lepődnek azon ha ismerős, nős férfiak is ajánlkoznak nekik mindenféle szolgálatokkal. Én mondjuk meglepődnék válaszoltam, erre ők kiröhögtek:D Azt mondták, hogy akkor sem venném észre, hogy udvarolnak nekem, ha egyből feleségül kérnének, mert hogy genetikailag nincs meg bennem a radar. Ezen elgondolkoztam. Igazuk van. Tényleg nem szoktam félreérthető ajánlatokat kapni és nem szoktak felém másképp közeledni, mint barátsággal. Miért van ez? Tesóim is tudják, ez nem a külsőm miatt van, az nem annyira gáz :P Belülről hiányzik valami, amit ők radarnak hívnak. Barátságos vagyok, de nem vagyok barátkozó. Udvarias vagyok, de nem vagyok közvetlen, tényleg nincs bennem olyasmi, ami felcsigázná az érdeklődést a férfiakban. Ez most jó nekem? A kérdés fel sem vetődött volna bennem, ha ők nem hozzák szóba...

Dolog

A múlt hét katasztrófa volt munka szempontjából, még rosszabb, mint a múltkor és a jövő hét is ilyen lesz. A kolléganőm, a zIca néni:) Dániában van a családjánál. Kívánom neki, hogy érezze magát nagyon jól, pihenjen, töltődjön, unokázzon! Magamnak pedig, hogy minél gyorsabban jöjjön vissza, mert kész vagyok! Minden nap héttől fél 6-ig benn voltam és sokmindent csak akkor tudok majd befejezni, ha már itt lesz ő is, olyan sok volt a tennivaló, mert bejöttek a mindennapi melón kívül mostanra aktuális dolgok: Széchenyi Kártya megújítása, import statisztika, itt volt az áfa, banki monitoringhoz anyagleadás...kész papírgyártó voltam. Remélem a nagy hajszában nem rontottam el semmit és remélem túlélem még ez az öt napot:)

Állatjelentés

Ma rávettem magam, hogy megnyírjam a kutyát:) A kisebbik lányom segített. A kutyát Mickey-nek hívják, palotapincsi keverék. A névválasztás utal az egérre, mert mikor hazahoztuk, 10 évvel ezelőtt, akkora volt, mint egy egér. Hosszú a szőre és már napok óta kínlódott ebben a melegben, de az egész művelet nagyon cirkuszos. Bizalmatlan, ha valami fura dologgal közelítem meg és az olló ebbe a kategóriába esik. Most mégis hagyta magát:) Könnyebb lett vagy egy kilóval és pofásabb is. A lány kitalálta, hogy fürdessük meg, de az eb látva az előkészületeket, elmenekült, én pedig nem vállaltam a közelharcot. Annak is örülök, hogy a filcesedett bundájától sikerült megszabadítani. Persze nekünk fürödnünk kellett utána, mert rendesen beleizzadtunk a procedúrába:)

A cicánk összevissza hurcolássza azt az egy szem kölykét és ezzel a lányomat a kétségbe ejti, mert folyton aggódik a cica állapotáért és fél, hogy olyan helyen van, ahol megázhat, megfázhat és ezekkel a problémáival előszeretettel rágja az én fülemet:)

Gondolat

Azon gondolkodtam, ha most kellene valamilyen oknál fogva párt keresnem mit tennék?

Kit tudnék úgy elfogadni, mint Őt? Elfogadni a hibáival, a morgásával, a családjával egütt? Képes lennék megérteni így egy másik férfit? Idén lesz 20 éve, hogy együtt vagyunk. Mikor megismertem alig volt szőr a mellkasán:) Jó ég, szinte együtt nőttünk fel. A körülöttem élő más fiatalok azt mondták, elég sokszor: erről is lemondassz, arról is lemondassz... Ha racionális szemmel, kívülről nézem, igen, lehet, hogy sokmindenről lemaradtam. De az én szememben ez nem lemaradás volt valamikről, hanem csupa olyasmi, amit nem is akartam kipróbálni, vagy megtenni. Ha komoly gondunk volt, a legjobb megoldás az volt, hogy megpróbáltunk túlnézni rajta. Reménytelennek tűnő helyzetben is tervezgetni és soha nem a másiktól várni a megoldást. Hosszú együttélésünk alatt is építgettük a saját énünket, tanultunk, dolgoztunk, vannak saját hobbiaink és saját barátaink, van önálló életünk is, nem csak közös. Ettől vagyunk érdekesek egymásnak, ettől vagyunk képesek megújulni. Ez a békesség is jár kompromisszumokkal, de ezek nem lemondások, hanem ésszerűség. Átcirkuszolhatja az ember az életét és lehet boldogtalan csak azért, mert őt senki sem érti meg. Kérdezzük meg tőle mi is tenné boldoggá? Ő maga sem tudná a pontos választ.

És képes lenne engem valaki ennyire elfogadni? Engem szeretni? Amilyen vagyok belül és persze kívül is? Elfogadná a családomat, a kötődésemet a dolgaimhoz? Vagy kellene ahhoz is legalább 20 év? Nem tudom... és nem is akarom kipróbálni. Remélem még legalább 2X ennyi időt ad nekünk az élet, hogy láthassuk, mindaz amit teszünk, amit felépítünk, miként ad hozzá a körülöttünk lévő világhoz akár egy cseppet is:)

Lökött

Ha vízparton láttok ütődött, napozó nőszemélyt, aki nem foglalkozik azzal, merről süt a nap, csak lássa közben a vizet...hát az én vagyok.

Csajok

Nyaralás előtt vásároltam a lányaimmal. Bóklásztunk a városban, ők mentek elöl. Néztem őket: a nagyobbon vastagtalpú fekete tornacipő, letaposott szárú kék farmer, kirojtolódott szélű, fekete blézer, sötétlila top, hátközépig érő dús, hajtömeg. A kicsi: fehér, pántos félcipő, farmer "aligszoknya", rózsaszín öv, rózsaszín top, fehér rövidujjú, cipzáras felső, derékig érő, egyenes haj.

Egy szakadt hippi és egy szeplős képű Barbie baba:)

Azért kíváncsi lettem volna, hogy mit lehetett volna még kihozni a genetikánkból?:)

Tisztelet

Minden elismerésem annak, aki olyan módon tudja megörökíteni a pillanatot, ahogy látja, vagy ahogy látni szeretné.

Tegnap bóklásztam a kreatív blogok között, és hihetetlenül sok szépen kidolgozott blogfelületet találtam. Szép színek, igényes képek, tökéletes összhang a mondanivaló és a tartalom között. Jó kézügyességem van, mindig próbáltam alkotni valamit, de nem voltam olyan tehetséges, hogy ez olyan szintre emelkedjen, ami említésre méltó. Maradok tehát amatőr és lelkes csodálója más munkáinak:)

A héten szétvagdostam egy csomó régi farmert, tegnap vettem karabínereket és félkarikákat. Elhatároztam ugyanis, hogy nekem kell valamilyen táska a biciklimre. Nézegettem boltokban, a neten, de vagy árban, vagy színben nem volt megfelelő. Így az újrahasznosítás jegyében ezekből a farmerdarabokból csinálok táskát, majd meglátjuk hogy boldogulok vele.

Képes vagyok

Nem is vagyok, hanem vagyunk:) Mivel nálunk a nyaralás nem tart tovább 5-6 napnál az a cél, hogy ez alatt az idő alatt pihenjük ki magunkat. Ez most úgy történt, hogy 6-kor indultunk itthonról, be kellett mennünk Soroksárra, a férjemnek üzleti ügye volt még. 10 körül értünk le. Szóltunk a háziaknak, hogy tudjuk, korán van még, csak bejelentkezünk és úgy ahogy voltunk cuccostól, kocsival lementünk a partra , hihetetlenül gyorsan felvettük a nyaralós feelinget és szétborultunk a füvön:) Alig vártuk a Róza mama féle lángost, amilyet csak ott ettünk még. Azt tesz bele és rá, amit csak akarunk és valamiért emlékezett ránk tavalyról. Annyira aranyos volt ez az idősödő néni, aki vállalkozó, több embernek ad munkát és küzd a vendégszám csökkenéssel, az adóhatósággal, ÁNTSZ-szel+a saját nyavajáival. Üreske volt a part, kicsit hűvös is volt és mi olyanok voltunk a takarókon fekve, mint akik már egy hete ott vannak, csak a színünk nem volt még megfelelő :)

Még egy darabig biztosan előjön a nyaralás a bejegyzéseimben, de hiányzott, hogy a múlt héten nem tudtam frissiben leírni az élményeimet.

Szeretem...

... a napraforgót:) Felvidít és megnyugtat. Életöröm sugárzik belőle, főleg, ha olyan helyen látom nőni ahol nem vetették a magot, hanem a szél "ültette".

A nyaralás alatt nagyon sok napraforó táblát láttam és annyira jót tett a lelkemnek, még akkor is ha éppen nem felém voltak fordulva a fejek, még akkor is ha borult volt az ég...

Temetésről

Nem voltam hajlandó megnézni ezt a cirkuszt. Elmondta Jackson a családjának, hogy milyen módon szeretne végnyugodni és hol?

Méltó volt a temetés hozzá, ha a pompát, a több 1000 síró embert vesszük, de nem méltó az emberhez és a családhoz. Az egész élete megrendezett volt, a színfalak mögött alig néhány baráttal és a családjával. Nehéz erről írni, mások mégis olyan természetesnek veszik, hogy ilyen színpadiasan búcsúzott a világtól. Talmi ragyogás ez és nem szól semmiről, legfeljebb a pénzről. Életében sem kapta meg a bensőséges, kiteljesedett emberi kapcsolatokat, halálában is bazári majmot csináltak belőle. Régebben olvastam Elvis életéről. Halála után a felesége írta meg azt a könyvet és sokmindent megértettem és másképp látok azóta. Jacksont is kísérthette a milliomosok örök problémája, hogy ki az aki csak a pénzéért és más előnyökért közeledik hozzá. A gazdagok csak egy különc emberkét láttak benne és majdnem mindenki elpártolt tőle, mikor bajba került több okból is. Volt-e ember aki előtt nem kellett megjátszania magát, aki előtt vállalta az igazi arcát, aki csak egy kicsit is megértette? Remélem legalább egy ilyen emberrel találkozott életében.

Számít utólag, hogy kik mennek el és hányan vannak egy temetésen? Akinek őszinte a fájdalma, annak aligha. Főleg egy gyereknek, aki nem hiszem, hogy túl sokat felfogott az egészből.

Az anyám temetése 8 éve volt. Rengetegen jöttek el. Később alig emlékeztem az egészre. Úton hazafelé lassan mentünk. Ahogy az ismerős utcákon haladtunk, a szomszédok, akik fél órával azelőtt fekete ruhában kívántak részvétet, átöltözve füvet nyírtak, nevetgéltek egymással. Apu halkan megjegyezte: az élet megy tovább. Igen az megy, ezért nem értem ilyenkor az idegen emberek őrjöngését. Ha valaki fontosnak tartja a részvétnyilvánítást a halott családjának az tegye meg. De egy idegenért, akit személyesen nem is ismertek ekkora cirkuszt csinálni, sorsolással bejutni a búcsúztatóra még olyan áron is, hogy jegyűzértől szereznek belépőt. Szerintem ez minősíti az embereknek egy bizonyos típusát:(

Szárszó

Idén ugyanoda mentünk nyaralni, mint tavaly. Nincsenek komplikált igényeim, ami van az egyszerű: tiszta legyen az apartman, jól felszerelt, két szobás és megfizethető. Nem érdekel ha kopott a bútor, ha nincs közel a strand, vagy kutya van a szomszédban. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy nem reckírozok, a tavalyi szállással meg voltam elégedve és újra Balatonszárszóra megyünk.

Év közben keveset vagyunk együtt. Reggel ötkor kelünk, negyed hétkor indulunk dolgozni, négyig vagyunk benn, öt előtt érünk haza. A férjem megy a másodállásába én pedig házimunka, tanulás a gyerekekkel és ha vagyok olyan idióta és vállalok otthonra munkát, vagy éppen tanulok akkor az eltart este 10-ig. Nyáron lazább a dolog, a gyerekek mikor itthon vannak nyári szüneten sokat segítenek, több a szabadidőm és most pénteken el tudok menni velük moziba.

Ezért annyira fontos számomra ez az egy hét, mikor csak egymásra figyelünk és olyasmiket csinálunk amit más családok hétköznap is megtesznek: kirándulás, együtt TV-zés, közös főzés stb.

Vártam

Ezt várom, szinte egész évben. Fekszem a Balaton parton egy fa alatt, árnyék és fény határán és lehunyt szemhéjam mögött látom, ahogy árnyjátékot játszik a fűzfa keskeny levelei között átszűrődő napsugár. Nem gondolok semmire, csak érzem, milyen jó ez és töltődöm, hogy kitartson jövő ilyenkorig:)