Ma rávettem magam, hogy megnyírjam a kutyát:) A kisebbik lányom segített. A kutyát Mickey-nek hívják, palotapincsi keverék. A névválasztás utal az egérre, mert mikor hazahoztuk, 10 évvel ezelőtt, akkora volt, mint egy egér. Hosszú a szőre és már napok óta kínlódott ebben a melegben, de az egész művelet nagyon cirkuszos. Bizalmatlan, ha valami fura dologgal közelítem meg és az olló ebbe a kategóriába esik. Most mégis hagyta magát:) Könnyebb lett vagy egy kilóval és pofásabb is. A lány kitalálta, hogy fürdessük meg, de az eb látva az előkészületeket, elmenekült, én pedig nem vállaltam a közelharcot. Annak is örülök, hogy a filcesedett bundájától sikerült megszabadítani. Persze nekünk fürödnünk kellett utána, mert rendesen beleizzadtunk a procedúrába:)
A cicánk összevissza hurcolássza azt az egy szem kölykét és ezzel a lányomat a kétségbe ejti, mert folyton aggódik a cica állapotáért és fél, hogy olyan helyen van, ahol megázhat, megfázhat és ezekkel a problémáival előszeretettel rágja az én fülemet:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése