Régóta írogattam egy bejegyzést magamról. Bővítgettem, javítgattam, olvasgattam. Tegnap pedig kitöröltem. Nem volt teljes és nem volt valós olyan szempontból, hogy a mai eszemmel látom úgy a valamikori dolgokat, ahogy leírtam. Régi dolgok voltak. Régi fájó emlékek, teli nehézségekkel, útkereséssel, magánnyal. Egy
gyerek magányával, akitől nagyon korán elvárták, hogy nőjön fel. Az alapjai az életemnek, amitől az lettem aki. Megtartom magamnak, és lehet 10 év múlva szintén másképp látom majd. Viszont sokmindenre az akkor történtek miatt voltam képes és ha nehézségeim vannak az jut eszembe: ha akkor meg tudtam csinálni akkor most is:)
Élek, és jó életem lett, a kezdeti bizonytalanságok után is, mikor a homályból csak árnyékokat láttam és sosem tudtam, hogy a köd mögött szilárd talaj, vagy a szakadék vár-e. És nem volt ott senki, aki fogta volna a kezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése