Alig vártam, hogy visszajöjjön a zIca néni. Azt hittem, ha itt lesz meg tudom csinálni az elmaradt munkáimat. Erre ezen a héten a főnököm húzott el nyaralni és rám hagyott egy csomó ügyintézést. Járom a hivatalt, a bankokat és mivel ennél a cégnél a személyes ismeretség a MINDEN, ezért olyan furán néznek rám, mit keresek én ott a cég papírjaival. Mire mindenhol elmagyarázom, ki vagyok, miért jöttem, kétszer annyi időt töltök el, mint amennyit a főnök.
A legmegdöbbentőbb mégis az, hogy látom, azok az emberek, akiknek el kellene intézni az ügyeinket - legyen az egy szolgáltató, vagy az önkormányzat, vagy az iparkamara - néha annyira dilettánsak. Értetlenebbek, mint én, mert mostanában sokszor belefutottam olyasmibe, amit még soha nem csináltam, de mikor attól várok segítséget, akinek ez a munkája és egy egyszerű, eldöntendő kérdésre sem tudja a választ, attól ki tudok akadni rendesen. Azért igyekszem kihozni a dolgokból a legjobbat és tartani a határidőket, de nem egyszerű és a kérdés számomra még mindig az: mikor tudom így behozni a lemaradásaimat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése