Hajnali 2-kor feküdtem le:) Megnéztem a Halálsoron-t. Még mindig lenyűgöz és még mindig bőgök a végén.
A lányom rontódik rendesen:) Hazajött szombaton délután, már az ajtóban láttam, hogy szorongat valamit a kezében. Siet hozzám, - Anya, te láttad már ezt a filmet? - kérdezte, és elém tette a DVD-t. Ránézek: Sakáltanya. - Igen. - válaszoltam, magamban pedig: még jó:D. Jézusom! - gondoltam, ez mutatja meg igazán, hogy telik az idő. - Jó film - mondta a lány - megnézzük együtt? - Persze - mondtam. Klassz emlékek elevenedtek fel, maga a történet olyan meseszerű: a szegény lány elindul a nagyváros útvesztőjében, hogy szerencsét próbáljon és sok csalódás és nehézség után megtalálja a boldogságot és a (szőke)herceget:) Nem ez volt benne számomra a maradandó hanem, hogy először láttam, hogy tud úgy felöltözni (és visekedni) egy nő , hogy izgatóbb, mintha levetkőzne. Az érzés ahogy a zene, az alkohol és a hangulat magával sodorja az embert és elveszti a fejét, majd másnaposan ébred. Többféleképpen lehet látni a történetet, de nekem egy kemény világban ilyenolyan módon boldoguló csajok életének alakulása volt benne az érdekes.
Az is felmerült bennem, hogy a kisebb lányom jóval korábban jut hozzá infókhoz a nagyobb miatt, mint ahogy megérne rá, de azt hiszem ez törvényszerű. Nem lehet kizárni dolgokból csak azért, mert a nagyobb kamaszodik:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése