Bár a mai nap a házé, azért van egy kis időm, hogy írjak. Miért is ír blogot az ember? Kell egyáltalán? Ez magamutogatásnak számít? Egyáltalán fontos? Mennyire tárulkozzon ki az ember? Vagy maradjon titokban?
Lánykoromban vezettem naplót. Egyszerű, műbőrkötésű, kockás füzetekbe. Nem volt nagyon titkos - nem is voltak olyan élményeim - de nem mutogattam, bár utólag kiderült a tesóim rendszeresen olvasták:) Mégis mielőtt férjhezmentem elégettem az összeset. Úgy voltam vele, hogy a házasságban egy másik ember olyan szinten fér hozzá az életemhez, hogy nem szabad terhelni a múlttal. Nem történt ott semmi, hiszen az életem Vele kezdődött, minden amit leírtam csupa gyerekség volt, de úgy gondoltam az új életembe nem viszem magammal ezeket az emlékeket. Mai nap is úgy gondolom, ami azokban az években történt hozzátettek az életemhez, de nem estek súlyosan a latba. Egyszerűen csak megtörténtek.
És ami most történik arról érdemes írni? Magam sem tudom. Úgy gondolom sokkal érdekesebb lettem azóta. Tartalmas, fontos, néha fájdalmas, de legtöbbször örömteli dolgok történtek és történnek velem. Még nem döntöttem el, szólok-e másnak arról, hogy írok, de a család és az ismerősök nem fognak olvasni az tuti. Az leköti az ember kezét és 6x át kell gondolni mit zúdít ki az ember magából. Egy kicsit szelep funkciót tölthet be ez a dolog. A blogos ismerősök úgyis megtalálnak ha a nickem mögé fűzöm a blognevet:) Ha úgy látom, eljött az idő.
Na, megyek ablakot pucolni:)
