Füstös este

Az idő múlásának lényege, vagy értelme.

Ballagtam haza. Sötét volt és hideg. Vékony kabátban, kicsit dideregve. Apámnál voltam. Mint kisgyerek, aki a szüleihez szalad, ha bánat, vagy öröm éri.

Délután végre letettem ezt a hónapos terhet a vállamról, amit felvállaltam a népszámlálással. Itt a sok vasalni való, takaríthattam volna, kinn gyűlnek a levelek a teraszon és a kertben, de én mindent itthagyva apuhoz mentem, csak úgy. Dumálni, politizálni, bosszankodni, azért, hogy lássam, hogy örül nekem, hogy kínálgasson, hogy eldicsekedjek az új telefonommal, hogy családozzak egy kicsit. Furcsa érzés volt. 

Nehéz hónap volt. Szép, de nehéz. Nem a mindennapos menés, hanem az emberek a történeteikkel, a sok idős, megfáradt test és sok eleven szellem, akik szépen, lassan beszélnek. Akik szegények és magányosak, de akiknek rengetek mondanivalója lenne, ha lenne aki meghallgatná a régi idők történeteit, amelyektől néha kirázott a hideg, annyira meredekek voltak. Sokkal küzdelmesebb életen vannak túl, mint én és szívszorító volt nézni a bizakodást, amivel próbálják elfogadni, hogy öregségükre egyedül maradtak. Gyerekeik is meghaltak már, vagy távol élnek, párjuk régen eltemetve, csak a kutya és a cicák, akihez szólni lehet. 

Hosszú hétvége van, a sógoromék is hazajöttek, a tesóm is hazajön. Órát állítunk. Mindenszentek jön. Eddig három koszorút vettem, idéntől négyet kell. Ez is az idő múlása, értelmét értem, csak fel nem foghatom, pedig nekem már a második ilyen veszteségem. Talán, ha én érek majd abba a korba, majd nem sajog ennyire.

Most várunk a családba újabb gyerekeket. Két unokatestvérem is kismama, az egyik tegnap szült. Kisfiú lett. Távol kerültünk egymástól, de szeretettel gondolok rájuk:) Ahol elvesznek, ott adnak is...

Gyertyát gyújtok, mint ahogy tegnap is, bár nem kell ahhoz naptár, hogy emlékezzem rájuk.

"Hol vagyok otthon,
Nem tudom,
De ha fáradt leszek
És elbukom,
Simítsd le arcomról
A rémálmok
Ólomporát,
Az éjjelt virraszd át!"

Ákos

Ez egy nagyon ma

Kommunista szombat. Azt hittem, ez kiment a divatból, de mivel még új szót nem találtak ehhez, hát maradtunk a jól bevált elnevezésnél. 8-tól volt gyülekezés és rögtön pálinkával vártak mindenkit. Na jó, legyen! Jó lesz a torokfájásomnak. Éppen letettem a poharat, azt mondja az asszisztens csaj: - Átmennél a boltba két kiló cukorért? - Ó, hogy ... nem jutott eszedbe korábban, most jó távol kell lennem mindenkitől, különben az Isten sem mossa le rólam, hogy felessel kezdtem a reggel(i)t. 

Gereblyézés és téglatörmelék pakolás volt a program. Valahogy világéletemben vonzódtam a férfias munkákhoz, így a téglások csoportjához verődtem. Munkáskesztyű meg ami kell. Órákig tartott míg feldobáltuk a törmeléket. Kétszer fordult a traktor. Közben átpakoltunk egy nagy rakás cserepet is, és a legallyazott fák ágait is felraktuk egy másik autóra. Mit ne mondjak 1 óra körül kezdtem azt érezni, mostmár megszakadok. Szerencsére jó idő volt. Vettem fel trikót, mégis mindig ki volt a derekam, aztán megállapítottam, hogy nem a trikó rövid, hanem a nadrágom dereka nem passzol. Az orromat is sűrűn fújkáltam, mert még mindig nem vagyok tökéletesen gyógyult. Elég sok téglaport szívtunk be, volt mit kiköhögni. 

Ebéddel várt minket a helyi "főzőmester". Halászlé, birkapörkölt, káposzta és túróscsusza volt a menü, kinek-kinek ízlése és étvágya szerint. Volt keletje mindennek, főleg, hogy többen is éhgyomorra nyomták le a délelőttöt.

Bár felajánlották, hogy hazahoznak kocsival, úgy gondoltam a jóllakottságomnak nem fog ártani egy kis séta. Hazaértem és szívem szerint lefeküdtem volna, de rettentően piszkos voltam és a felhalmozódott vasalatlan látványa is elég irritáló volt. A fürdőszoba közepén állva lehánytam magamról a ruhát és megállapítottam, hogy a körmeim a kesztyű ellenére is letöredeztek és visszahajlottak, és beszereztem jó pár kék foltot. Még mielőtt a zuhany alá álltam volna, kiszedtem a zsepiket a zsebeimből és a cuccaimat bepakoltam a mosógépbe.

Mivel holnap jön a tesóm hajat festeni, nem szárítottam meg a hajam, nekifogtam vasalni. állandóan akadt a körmöm, hát belenyúltam a táskámba és közben felötlött bennem: - Hol a telefonom? - A dzsekim zsebében. - Hol a dzsekim? - Jézusom! A mosógépben!!!

Szóval jó egy órát ment szegény a mosógépben és az öblítés előtt halásztam ki a gépből, a kőpúderemmel együtt. Próbáltunk elsősegélyt nyújtani, de hamvába hót ötlet volt. A SIM kártyát átmentettük a lányom egy régi telójába, tehát elérhető vagyok, de akkor is. Hogy lehetek ilyen hülye, béna?!!

Nem jó telefon volt szegénykém. Nem volt térereje itthon, és többen is mondták már, hogy ideje lenne lecserélni, de annyira megszoktam, hogy nem volt kedvem hozzá. Na most elintéztem magamnak egy új telefont.

Eccerű

Szóval, azon gondolkodtam, hogy én túl egyszerűen gondolkodom, túl vidékiesen. De, hát az is vagyok, falusi. Egész más szemszögből látja egy kertes házból az ember a dolgokat, mint egy városban, társasházból. Ez a Böjte Csaba blog olvasása és a mai híradó után jutott az eszembe. Igen, sok minden megoldás működhet, ha leegyszerűsítjük a dolgokat. De nem szabad elfelejteni, hogy aki  panelban él, az nehezebben függetleníti magát a rendszertől. Ott elég egy gyenge láncszem és nincs áram, vagy fűtés, ha tűz van, arról már nem is beszélek. Ott nem lehet veteményezni, jószágot tartani, kútból vizet húzni, ilyesmi...

Viszont én sosem éltem társasházban, az ötleteim, a vágyaim, mind a vidéki élettel függnek össze. Az, hogy nem aggódom honnan veszem a répát és a krumplit pont olyan természetes, mint városinak az, hogy nem kell 15 km-t utaznia, ha moziba akar menni.

Korán

Még csukva volt a szemem, mikor megkérdezte: - Bejössz velem a városba? - Miért? - kérdeztem rekedten, alig bírtam megszólalni, mert fájt a torkom. - Börze lesz.

Elhangzott a varázsszó:)

Nem szokott izgatni a plázázás, a vásárlás, de ez a börzés dolog, ez olyan nekem való elfoglaltság. Persze tudom, azért van rám szüksége, mert az egyik, amit mindig keres az az alpakka tálca és ahhoz nekem van jobb szemem.

Egy nagy adag kávéval csalogatott ki az ágyból és 8 körül mentünk be, olyankor még nincs olyan nagy tömeg. Amíg én a tálcát vadásztam ő ráért megnézni a motorokat, szerszámokat és vett egy pár marhatülköt, ami azért különleges, mert zöldes árnyalatú. Mindig tanul valamit az ember:)

Csoda kis dolgokat láttam, felújítani való zsúrkocsit, egymásba csúsztatható asztalkát, polcokat, réz mérleget, vekkereket, felújított sparheltet. Ha lenne egy apróka hétvégi házunk, hát azt totál be tudtam volna rendezni, főleg a konyhát. Nem vettem semmit, nincs hely itthon ilyesminek és szükségem sincs semmire, de az érzékeimnek jót tett a keresgélés, mert azért rengeteg gagyi cucc is akadt a rengeteg kipakolt áru között.

Óvni

A nagyobbiknál vettem észre, hogy mindig figyel, ha valamikori életünkről beszélünk. Hogy tanultunk, hogy építkeztünk, hogy alakítottuk a kapcsolatainkat, hogy nélkülöztünk. És másol. Direkt. Többször is észrevettem, hogy ugyanúgy próbál csinálni dolgokat és el is mondja, hogy anyáék is így tettek annak idején. Meghökkentő a dolog és nem vagyok arról meggyőződve, hogy ez így működni fog. Tudom, azt érzi, így biztonságban van és járt úton halad. Én meg ettől úgy, hogy nem a világ kegyetlen valóságától kell óvni őt, hanem tőlem.

Mert

Mert jó társaság lehetek a munkában, mert jó társaság lehetek a hallgatásban, mert jó társaság lehetek a családban, mert jó társaság lehetek a gondoskodásban, mert, mert... nem tudom meghazudtolni magam és van amiben sosem leszek (semmilyen) társ.

(olvastam egy kis politikát :P)

A nap süt

Áldás rajtam ez az idő. Vékony szürke pólóban, farmer halásznadrágban, lábujjas papucsban mentem boltba. Kezemben összehajtott vászon szatyor és nehéz bőr pénztárca. Nem igazán szeretek a kinti járdán menni, mert megbámulnak, de most nem izgatott a dolog. Csak néztem a kócosfejű árnyékomat a járdán és élveztem a napsütést. Jó volna az új kerékpárúton áttekerni a nagyszüleimhez meglepetésszerűen, de arra most nincs idő. Kár!

Van közelebb is bolt, de jóval drágább, hát többet gyalogoltam inkább. Érdekes fénye van a napnak és nagyon régóta nem esett, a fű sem nő, de most tényleg. Hetek óta nem volt beindítva a fűnyíró és idén már nem is lesz.

Megszámoltam, pontosan 5 csípés van a lábamon. Nemtom miféle vadállat volt, de remélem megmérgeztem a véremmel! Biztos valami kezdő szívószájszervű ragadozó, mert nem tudja, hogy engem az ilyenek messzire elkerülnek:)

Nehéz idők

A múltkor véletlenül rátaláltam Böjte Csaba blogjára. Nem tisztem elemezni, mert emberségben, megpróbáltságban sehol sem vagyok hozzá. Tisztelem a világlátását, a tudását, az akaratát. Talán ő az egy, akinek elhiszem a jóságot és tisztaságot. Nem elvakult vallási fanatikus. Művelt, világlátott ember, aki a valóságból veszi az összehasonlításaihoz az alapot. Valóságként éli meg a világot, nem keres kibúvókat, az egyszerű megoldások híve. Semmi mohóság, modorosság nincs benne. Ha a túlélés a cél a közösség összefogásában hisz, ha a megismerés, akkor saját maga teszi meg és nem hallgat semmiféle vezetőre(talán csak Istenre) és médiára. Ő sem érti miért kommunikálnak az emberek felé ennyi negatív energiát? Miért állnak sokszor a bőségben is az éhhalál vagy a fagyhalál szélén az emberek? Miért nem becsülik a munkát és mindazt amit ezen keresztül el lehet érni? És aki hatalmon van miért nem a közért cselekszik?

Viszont arra ő is rájött, ha a megválasztott vezetők képtelenek boldogulni, attól még az emberek gondoskodhatnak önmagukról, hiszen arra várni, hogy majd más teszi asztalunkra a paprikáskrumplit egyenlő az öngyilkossággal.

Furcsa mikor nemrég írtam arról, hogy nemigazán tudok olyan embert elképzelni, akiben hittel vezérelt vezetőt látok, megtaláltam ezt.

Az nekem ebben a lényeg, ha úgy érezzük magunkra maradtunk és akikben bíztunk, amire a jövőnket építettük semmivé válik, akkor is önmagunk maradunk, akkor is felkel a nap másnap és ha vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért és akarunk tenni magunkért, minden időben megtehetjük.

Mert bármilyen rossz is a helyzet, nem föld alatti üregekben élünk, nem járnak tankok az utcákon, nincsenek embereket tizedelő járványok, mint számtalan helyen a világban, mégis elégedetlenek vagyunk. Talán mert nem éltünk háborúban - én nem is akarok, eléggé elrettent ha filmen látom - ugyanis sokan úgy gondolják itt nem történhet meg, háborúban mindig mások lőnek másokra. A kollektív negatívság viszont önbeteljesítő lehet és a hatalom és pénz imádata jóval kevesebbért is robbantott már ki háborút. Jobban át kellene gondolni mit hogyan szeretnénk, néha lenyugodni és a jelenben élni, mert ha állandóan elkalandozunk a "milyen rossz"-ba akkor kész a depresszió.

Engem most feldob ez a "mi nyarunk" - ahogy a tesóm mondta. Jót nevettem, mert igen, igazi vénasszonyok nyara van. Éjszaka már hűvös - hálóingben már fázok és reggel fájt egy kicsit a torkom.

Szombat

A férjem Pozsonyba ment a késesekkel én meg itthon egyedül. A nagyobbat várom, mert megígérte, hogy hazajön, tanulnia kell. Az ágyat már lehúztam, megy a mosógép, kajáltam, kávéztam. Boltba kell mennem, vár egy kis takarítás és valami megcsípte a lábam, mert iszonyatosan viszket.

Délután meló. Kicsit parázok. Út az ismeretlenbe. Az elmúlt hetekben nem az első ilyen érzésem, pláne mikor rájöttem, hogy a hivatal páncélkulcsát felvittem magammal Pestre és én nem is jövök haza. Úgy szerveztem össze, hogy a pénztáros tudjon nyitni reggel. Néha olyan béna vagyok. Nem gondolkodok előre, csak arra koncentrálok, amit már hetek óta vártam, az eredmény meg az, hogy jól fejbevág a tudat: azért mert magammal vagyok elfoglalva még felelős vagyok mások személye és munkája iránt. Francba!

Lurdy

Régóta készültem a 24-25-ei hétvégére. A férjemnek késkiállítás volt, nekem pedig szabadsággal meghosszabbított csavargás. Pénteken este mentünk fel. Munka és suli után hazaestem és go! Kb 5 km után szóltam a férjemnek: otthon hagytam a dzsekimet. Azt mondta nem gond, visszafordul. A sógoroméknál az első mindig az, hogy kimegyek az erkélyre és a sötétben nézem a budai hegyek pisla fényeit. Ettől mindig megnyugszom. Jót aludtunk az üres lakásában. Másnap reggel ő ment kiállítani én meg maradtam magam. Pakolásztam, lementem boltba kajának valót venni, mert vacsorára barátokat hívtunk, akik ott is aludtak. Nagyon pihentető nap volt. Pihentem, leültem a gép elé, belenéztem a tv műsorba. Furcsa, hogy ott a belvárosban sosincs teljes csend. A város monoton zaja felszűrődik. Először mindig hallom, pár óra elteltével pedig megszokom. 

Miután ettünk, leszedtem az asztalt elmentem aludni, de ők hajnalig nyomták a szövegelést. Másnap én költözködtem a tesómhoz. Éppen felhajtottunk a Lágymányosi(Rákóczi) Hídra, mikor eszembe jutott: a kabátomat otthagytam a lakásban! - de mondtam, ne forduljunk vissza. A fene vitte volna el ezt a szerencsétlen ruhadarabot, nem is volt rá szükségem az öt nap alatt, mégis mennyi bosszúságot okozott! Hétfőn délelőtt tömegközlekedve mentem vissza érte és ez jó két órámba került.

A tesómmal lógtunk mindenfelé. Együtt kávéztunk, dumáltunk. Elmentünk Szentendrére kirándulni, én még sosem voltam ott. Olyan szép idő volt, hogy bámulat.

Furcsa mert azt mondta, nem gondolta volna, hogy ennyit ülök gép előtt. Ezen elgondolkoztam. Igazából engem a tv nem köt le. Nincsenek kedvenc sorozataim, műsoraim, nálunk nincs kábel tv és ez a nyamvadék 4 csatorna semmi normális tartalommal nem szolgál. Viszont a munkahelyen reggel bekapcsolom a gépet és munka közben hozzá vagyok szokva, hogy rá tudok nézni a hírekre, az e-mail-ekre, a blogokra. Ott van nyitva egész nap előttem. És az agyamnak elvonási tünetei lettek pár nap alatt:) Tehát, igen, függő vagyok:)

Kor

Ebben az életemben nem voltam még annyi idős amennyinek érzem magam.

Népszámlálás

Jelentkeztem biztosnak. Miért is? Egyrészt a hivatal dolgozóinak mondták először, ha gondolják jöjjenek. Mi vagyunk a legkönnyebben elérhető és legkönnyebben ellenőrizhető munkaerő ilyen szempontból. Jól jön egy kis plusz pénz és mikor az gondolom, nincs elég zsém és felkínálják a lehetőséget, hogy kereshetek, luxus visszautasítani. Jó lesz egy kis karácsonyi kiegészítés és talán tudok venni egy magasszárú csizmát, szoknyához valót, ami nem volt nekem már vagy 20 éve.

Van ebben a népszámlálásban valami időtlen, hiszen már az ókorban is tartottak ilyet és a bibliában az ószövetség és az újszövetség is leír egy egy összeírást. Ezek körül is vita van az értelmezések között, hiszen Izrael népének összeírását sokan a sátán sugalmazásának tartják, hiszen a hadrafogható nép megszámlálását jelentette elsősorban. Jézus pedig pont a népszámlálás miatt született Betlehemben, mert Názáretből pont a szülés megindulása előtt indultak útnak. Most már senkinek nem kell menni sehová, mégis megossza az embereket. Hivatalosan a népszámlálás indoklása: - "...hosszú időre elengedhetetlenül fontosak a központi és a helyi igazgatás, a gazdasági és a társadalmi élet szereplői számára a döntések előkészítéséhez, a társadalmi folyamatok áttekintéséhez és értékeléséhez."

Nos, nem tudom mennyi haszna lesz? Azt tapasztaltam, hogy rengeteg üres ház van, nagyon sok idős ember. Kaptam pár telefonhívást szinte rögtön ahogy kézbesítettem a lapokat. Öreg, beteg emberek, akik egyrészt félnek, ki akar hozzájuk menni, ki tudják-e tölteni, hogyan tudják teljesíteni az adatszolgáltatást, hoiszen tudják, hogy kötelező? Viszont még rendes szemüvege sincs szegénynek, hogy legalább a tájékoztatót el tudná olvasni, sem hozzátartozója, aki segíthetne neki. Szomorú és még nem is voltam senkinél, csak telefonon beszéltünk és akkor feltételezem nincs is mindenkinek telója, hogy felhívhasson. Remélem, ha az emberek egymást kérdezgetik erről, nem mondanak félrevezető, vagy valótlan dolgokat.

Nekem ez jó gyakorlás is lesz. Hiszen élőben nem vagyok egy jól kommunikáló, nyílt személyiség. Pláne nem szeretek bejárkálni más lakásába - tehát, mint motiváció - mert, hogy ilyesmivel is vádolták már az összeírókat - rám nem vonatkozik, ha lehet letárgyalom a kapuban. Úgyis elég nagy körzetet kaptam. A városközpontnak egy részét csinálom, minden házat ismerek és a lakók legalább 50%-át is. Én magam is kitöltöttem már egy pár adatlapot és nem tudom mit gondolnak, hogy lehet ezekkel az adatokkal visszaélni? A lakás négyzetméterét, beosztását, az iskolai végzettséget, a születési dátumot bárhonnan meg lehet kapni. Erre van a Földhivatal, vagy a népességnyilvántartó. Hogy mégis mi szükség van erre? Magyarázzák a nemzetközi megmozdulással, illetve, hogy így komplex, egyidejű adatokat kapnak, míg a hivatalok a munkarendjük szerint mindig valamennyi csúszásban vannak.

Hozzátenném még, hogy nem lennék postás. Azonos házszámok, hiányzó számok, kutyák!! 

Ma délután indulok élesben, a lebeszélt helyekre el kell mennem és még aki belefér. Nagyon sok ez a 150 háztartás...

okt 1.

Eltelt egy hónap. Villámgyorsan. Mivel is? Legszembetűnőbb változás az iskolakezdés. Mindkét lány komolyan veszi a tanulást és képességeikhez mérten igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. Mikor az év végéről beszélünk érzem bennük a feszkót, de hárítanak is rendesen, mert, hogy hol van az még! :)

Nálunk voltak a sógoromék gyerekei két hétig. Beírattuk őket az itteni óvodába, mert a lányok az iskola miatt már nem tudtak rájuk vigyázni, anyósom pedig nem bírt volna velük. Így sem volt egyszerű. Nem szép ezt leírni, de talán 10 év múlva csak mosolygunk ezen. Azt mondta az óvónő, hogy egyszerűen neveletlenek. Nem ismerik a nemet és életveszélyesek. A mamának igazából nem is lenne szabad elvállalni őket, mert bármelyik pillanatban baj történhet velük.

Amúgy ez bármelyik gyereknél előfordul, de ilyen félelem és korlátnélkülieknél hatványozottabb a veszély.

Nekem is elkezdődött a suli és még sosem fordult elő, hogy az első két óra után halálra untam volna magam egy előadáson. Nos ez ilyen volt. Darálós, száraz, általam már többször tanult pénzügy. A második szünet után ott is hagytam őket. Majd a számolásos feladatokra bemegyek, de ennek így nem sok értelmét látom, csak az időt veszi el tőlem.