Kommunista szombat. Azt hittem, ez kiment a divatból, de mivel még új szót nem találtak ehhez, hát maradtunk a jól bevált elnevezésnél. 8-tól volt gyülekezés és rögtön pálinkával vártak mindenkit. Na jó, legyen! Jó lesz a torokfájásomnak. Éppen letettem a poharat, azt mondja az asszisztens csaj: - Átmennél a boltba két kiló cukorért? - Ó, hogy ... nem jutott eszedbe korábban, most jó távol kell lennem mindenkitől, különben az Isten sem mossa le rólam, hogy felessel kezdtem a reggel(i)t.
Gereblyézés és téglatörmelék pakolás volt a program. Valahogy világéletemben vonzódtam a férfias munkákhoz, így a téglások csoportjához verődtem. Munkáskesztyű meg ami kell. Órákig tartott míg feldobáltuk a törmeléket. Kétszer fordult a traktor. Közben átpakoltunk egy nagy rakás cserepet is, és a legallyazott fák ágait is felraktuk egy másik autóra. Mit ne mondjak 1 óra körül kezdtem azt érezni, mostmár megszakadok. Szerencsére jó idő volt. Vettem fel trikót, mégis mindig ki volt a derekam, aztán megállapítottam, hogy nem a trikó rövid, hanem a nadrágom dereka nem passzol. Az orromat is sűrűn fújkáltam, mert még mindig nem vagyok tökéletesen gyógyult. Elég sok téglaport szívtunk be, volt mit kiköhögni.
Ebéddel várt minket a helyi "főzőmester". Halászlé, birkapörkölt, káposzta és túróscsusza volt a menü, kinek-kinek ízlése és étvágya szerint. Volt keletje mindennek, főleg, hogy többen is éhgyomorra nyomták le a délelőttöt.
Bár felajánlották, hogy hazahoznak kocsival, úgy gondoltam a jóllakottságomnak nem fog ártani egy kis séta. Hazaértem és szívem szerint lefeküdtem volna, de rettentően piszkos voltam és a felhalmozódott vasalatlan látványa is elég irritáló volt. A fürdőszoba közepén állva lehánytam magamról a ruhát és megállapítottam, hogy a körmeim a kesztyű ellenére is letöredeztek és visszahajlottak, és beszereztem jó pár kék foltot. Még mielőtt a zuhany alá álltam volna, kiszedtem a zsepiket a zsebeimből és a cuccaimat bepakoltam a mosógépbe.
Mivel holnap jön a tesóm hajat festeni, nem szárítottam meg a hajam, nekifogtam vasalni. állandóan akadt a körmöm, hát belenyúltam a táskámba és közben felötlött bennem: - Hol a telefonom? - A dzsekim zsebében. - Hol a dzsekim? - Jézusom! A mosógépben!!!
Szóval jó egy órát ment szegény a mosógépben és az öblítés előtt halásztam ki a gépből, a kőpúderemmel együtt. Próbáltunk elsősegélyt nyújtani, de hamvába hót ötlet volt. A SIM kártyát átmentettük a lányom egy régi telójába, tehát elérhető vagyok, de akkor is. Hogy lehetek ilyen hülye, béna?!!
Nem jó telefon volt szegénykém. Nem volt térereje itthon, és többen is mondták már, hogy ideje lenne lecserélni, de annyira megszoktam, hogy nem volt kedvem hozzá. Na most elintéztem magamnak egy új telefont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése