Eltelt egy hónap. Villámgyorsan. Mivel is? Legszembetűnőbb változás az iskolakezdés. Mindkét lány komolyan veszi a tanulást és képességeikhez mérten igyekeznek a legjobbat kihozni magukból. Mikor az év végéről beszélünk érzem bennük a feszkót, de hárítanak is rendesen, mert, hogy hol van az még! :)
Nálunk voltak a sógoromék gyerekei két hétig. Beírattuk őket az itteni óvodába, mert a lányok az iskola miatt már nem tudtak rájuk vigyázni, anyósom pedig nem bírt volna velük. Így sem volt egyszerű. Nem szép ezt leírni, de talán 10 év múlva csak mosolygunk ezen. Azt mondta az óvónő, hogy egyszerűen neveletlenek. Nem ismerik a nemet és életveszélyesek. A mamának igazából nem is lenne szabad elvállalni őket, mert bármelyik pillanatban baj történhet velük.
Amúgy ez bármelyik gyereknél előfordul, de ilyen félelem és korlátnélkülieknél hatványozottabb a veszély.
Nekem is elkezdődött a suli és még sosem fordult elő, hogy az első két óra után halálra untam volna magam egy előadáson. Nos ez ilyen volt. Darálós, száraz, általam már többször tanult pénzügy. A második szünet után ott is hagytam őket. Majd a számolásos feladatokra bemegyek, de ennek így nem sok értelmét látom, csak az időt veszi el tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése