Régóta készültem a 24-25-ei hétvégére. A férjemnek késkiállítás volt, nekem pedig szabadsággal meghosszabbított csavargás. Pénteken este mentünk fel. Munka és suli után hazaestem és go! Kb 5 km után szóltam a férjemnek: otthon hagytam a dzsekimet. Azt mondta nem gond, visszafordul. A sógoroméknál az első mindig az, hogy kimegyek az erkélyre és a sötétben nézem a budai hegyek pisla fényeit. Ettől mindig megnyugszom. Jót aludtunk az üres lakásában. Másnap reggel ő ment kiállítani én meg maradtam magam. Pakolásztam, lementem boltba kajának valót venni, mert vacsorára barátokat hívtunk, akik ott is aludtak. Nagyon pihentető nap volt. Pihentem, leültem a gép elé, belenéztem a tv műsorba. Furcsa, hogy ott a belvárosban sosincs teljes csend. A város monoton zaja felszűrődik. Először mindig hallom, pár óra elteltével pedig megszokom.
Miután ettünk, leszedtem az asztalt elmentem aludni, de ők hajnalig nyomták a szövegelést. Másnap én költözködtem a tesómhoz. Éppen felhajtottunk a Lágymányosi(Rákóczi) Hídra, mikor eszembe jutott: a kabátomat otthagytam a lakásban! - de mondtam, ne forduljunk vissza. A fene vitte volna el ezt a szerencsétlen ruhadarabot, nem is volt rá szükségem az öt nap alatt, mégis mennyi bosszúságot okozott! Hétfőn délelőtt tömegközlekedve mentem vissza érte és ez jó két órámba került.
A tesómmal lógtunk mindenfelé. Együtt kávéztunk, dumáltunk. Elmentünk Szentendrére kirándulni, én még sosem voltam ott. Olyan szép idő volt, hogy bámulat.
Furcsa mert azt mondta, nem gondolta volna, hogy ennyit ülök gép előtt. Ezen elgondolkoztam. Igazából engem a tv nem köt le. Nincsenek kedvenc sorozataim, műsoraim, nálunk nincs kábel tv és ez a nyamvadék 4 csatorna semmi normális tartalommal nem szolgál. Viszont a munkahelyen reggel bekapcsolom a gépet és munka közben hozzá vagyok szokva, hogy rá tudok nézni a hírekre, az e-mail-ekre, a blogokra. Ott van nyitva egész nap előttem. És az agyamnak elvonási tünetei lettek pár nap alatt:) Tehát, igen, függő vagyok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése