Egy kicsit összetörtem. Még sosem sírt induláskor. Csak most. Zokogott. Utoljára a nagyapja temetésén láttam sírni. Csak álltam a teraszon és átöleltem. Mögöttünk az apja értetlenkedve, hogy mi a baj?? Semmi csak menni kell megint. Itthon hagyni a barátját, nem tudja mikor jönnek legközelebb - valószínű nem akkor amikor szeretné. Vissza a poros üzembe, ahol jól keres ugyan, de végtelenül monoton és piszkos a munka. Még 4 hónap. Utána egyetem. De 4 rohadt nehéz hónap.
Szóval sírt, én meg csak ringattam és mondogattam, hogy semmi baj. Kurva ország, kurva politika és mindenki menjen a picsába, hogy nem tudom kifizetni a gyerek egyetemi tandíját!!!!
