Régi poszt

Valahol azt olvastam - illene emlékeznem a címére:P - hogy az élet olyan, amilyennek egy pilóta látja mikor alacsonyan repül sekély víz fölött és lenézve fényhálót lát a gép alatt, amit a fodrozódó hullámok rajzolnak a víz alatt a homokra. A háló állandóan változik, a fénycsíkok eloldódnak és újrakötődnek mindig átváltoztatva a formákat. Ilyen az életünk, változó, sokszor váratlan eseményekkel teli és minden fényelágazás egy döntést jelent a sorsunkban. Egy döntést mikor választottunk és akát tudatos volt, akár véletlen, megtörténik, onnan már csak előre visz az út:)

normális?

magában eszem a tepertőt. és még csak nem is ízlik:(

Mértek

Pénteken megmérték az én kis szervezetem antioxidáns szintjét. Nem akartam részt venni ebben, de a hölgy eléggé határozottan invitált, hát nem ellenkeztem. Az értékhatár 0 és 50000 között mozoghatott.  A kis kütyüre rá kellett tenni a tenyerem és a műszer mért, elemzett és kidobta az eredményt. 13000, az enyém lett a legrosszabb. Szóval tényleg majdnem a halálomon vagyok:)

Ahogy kihúzta a lábát innen, a többiekből kitört a nevetés, hogy ennyi erővel tenyérjóslást is csináltathattunk volna. Ennek egy előnye volt, nem kellett fizetni érte.

Mi lesz itt?

Nem kicsit be vagyok tojva, mert alig kaptunk okítást, de a héten élesben indul az új program.

Tegnap

Ballagtam a buszpálya felé. A problémás barátnőmnél minden olyan nyugodt volt. A lakása és ő maga is. Ballagtam hát át a téren, kezem a gyomrom magasságában összefűzve, szokásom szerint bal kezemmel forgattam a másikon lévő gyűrűt. Körülnéztem, mert nyüzsögtek az emberek. Anyukák nagy pocakkal, mindenféle korú gyerekekkel. Biciklisek szlalomoztak a szökőkút vízpermetében. Hatalmas képernyő előtt fiatalok nézték a meccset, söröztek és beszélgettek. Langyos volt az idő és békés a hangulat. Vajon akik éppen itt vannak, milyennek látják az asztalok felett a napernyőket, milyennek érzik a kávét, a sör ízét? A nyírt gyepet csak én látom kopottnak? gyerekeket ilyen kis helyesnek? 

Ahány embert megkérdeznék annyiféle válasz kapnék ezekre a hétköznapi kérdésekre. Pedig a világ ugyanaz, mi vagyunk mind mások. Ezt kellene tudomásul venni és mégis ez a legnehezebb...

Persze:P

tudom én, hogy ezek az igaziak. imádom mindet.

a köpenycsatot csak azért teszem fel, mert annak külön helye van nálam a kedvencek között:)

de a lenti lánc engem ilyen mesés dolgokra emlékeztet...

lehet, nem legális kitenni ezeket ide?

lánc-lánc

Lelkiismeret

Az ijedős embernek azt mondják miután éppen halálra rémült egy hirtelen zaj miatt: - Mi van? rossz a lelkiismereted? - Akkor mindenki vegye tudomásul közelstávol én vagyok a leglelkiismeretlenebb ember.:P

Emlékezet

Hogy mire fognak emlékezni belőlem? Valószínű a legidegesítőbb tulajdonságaimra:) Arra, hogy képes vagyok 100x elolvasni ugyanazt a könyvet és megnézni ugyanazt a filmet. Hogy gyakran "leöregezem" magam. Hajlamos vagyok mindenkivel anyáskodó lenni. Ha megsértődöm befordulok és nem beszélek. Utálom, ha többször el kell mondanom ugyanazt a dolgot valakinek. Megemlegetnek a kávé-kóla-csoki mániámról és hogy néha hülyén párosítom a színeket. Magamnak való vagyok. Emlékezetes lesz, hogy minden hülye zenét képes vagyok meghallgatni és ha elkezdek nézni egy sorozatot, akkor következetesen ragaszkodom hozzá.

És sűrűn rácsodálkozom olyasmire, ami másnak fel sem tűnik:)

Rólunk írták:)

Kiposztolta az Index Falvát a "Csak egy kis pont vagyunk" című válogatásban. Békaeső hullott - állítja egy falunkbéli, ja! városunkbéli:) Rengeteg apró béka van nálunk is. Reggel láttam az ablakból, hogy ugrándoznak a ház felé és vicces volt, mert némelyik annyira kicsi, hogy még ugrani sem tud rendesen. Ráugrik az első lábaira, felbukfencezik, majd ugrál tovább valami ismeretlen cél felé. Esetleg a garázsba igyekeznek?

Tűzzelvassal

Szombaton rendezték meg a hetedik Tűzzel-vassal Fesztivált Székesfehérváron a Skanzenban. Egész héten azért imádkoztam, hogy jó idő legyen. És bejött. 4 órakor "ugrottam ki" az ágyból. Gyors pakolás után fél 6-kor indultunk. Csak kicsit kavarodtunk el, mert eddig a Zichy Ligetben voltunk mindig és az új helyre nem tudtuk hol kell behajtani. Sátrat állítottunk, de kikötni nem tudtuk csak a mögöttünk lévő kerítéshez, mert a kockakövek alatt betonnal van kiöntve az úttest. Szerencsére nem volt nagy szél. Kedvesen fogadtak mindenkit. Zsíroskenyér, pálinka, ebédre gulyás. Megfutottam a szokásos köreimet, mindig elcsodálkozok azon, hogy van még olyan a kovácsok között akivel nem találkoztam. A padszomszédunkat szokás szerint én rángattam ki a depiből, hogy vásárlókompatibilis legyen:) jajj...

Kaptam vásárfiát. Nagyon szép ezüst lánc, kis lógó bigyókkal. Nevet is kapott: tünde-lánc. Majd teszek fel róla képet. Először színes köveset szerettem volna, de nem volt olyan árnyalat ami igazán tetszett volna, így maradtam az egyszerűnél.

Este hivatalosak voltunk a késportálosok bulijára. Kicsit mindig bennem van a félsz, ha jól összeszokott társaságba invitálnak meg. Kétesélyes, hogy befogadnak, elfogadnak-e minket? Úgy voltam vele, fiús közegben járatosként majdcsak elboldogulok. Nagyon rendesek voltak! Ők már péntek este óta sátoroztak a szabadidő parkban. Gyorsan sátrat vertünk mi is, és körbeültük a tüzet. Őszinte kívácsiság tükröződött a kérdéseikben, bár néha súrolta az intim szféra határait. A férjem inkább a szakmai dolgokat átbeszélő társasággal tartott, amit nem mindig bántam, mert ahol én ültem elrepült egy két vaskos tréfa amit lehet nem díjazott volna, én meg jókat röhögtem a ping-pong labdaként röpködő beszólásokon. Szerintem tesztelgettek hogy bírom az ilyesmit. Ittunk, a gulyás lassan főtt. Próbáltam az otthon sokszor elhangzó nick-eket beazonosítani az élő személyekkel, bizonyos mennyiségű pia elfogyasztása előtt. Jól sikerült a kaja és régen mulattam ilyen jót. Éjfélkor elhúztunk lefeküdni, akkorra már "lenagyságosasszonyoztak", úgy gondoltam első körben ennyi elég is volt. Nem tudtuk megállni, hogy ne vadromantikázzunk alvás előtt, fürdés helyett:) aztán fél 7-kor megérkezett egy teniszcsapat és a zsivajra ébredtem, utána már nem tudtam visszaaludni. Enyhe "fényérzékenységre" hivatkozva elkezdtem vizet inni és nyafogni, hogy éhes vagyok, kávét akarok! Na ennek kivitelezése nem volt egyszerű. Először fürdés. Folyattam a forró vizet magamra, semmi kedvem nem volt kiszállni a zuhany alól. Míg próbáltam az arcomra varázsolni valami emberformát, eltüntetni a szemeim alól a karikákat - amúgy ebben jó vagyok - köszönhetően a közös légtérnek fültanúja lehettem a fiúk sokkal nehezebb ébredésének, ahogy felváltva hánytak a szomszédban:) Mire a reggelizőhelyre értünk mindenki féldisztingváltan próbált valamit leküldeni a gyomrába, ami meg is marad egyhelyben. Ettünk és elköszöntünk, így lemaradtunk a palacsintasütésről, amit utólag is sajnálok. Úton haza meghívattam magam egy jó erős kávéra és elcsábítottam a férjemet vásárolgatni, hogy még tovább kettesben maradhassunk. Aztán aludtunk 2-től este 7-ig, mint aki egész éjjel nem aludt, nekem biztosan rásegített a hazaúton bevett Algopiryn.

Jó lenne megint elmenni egy ilyen talira, mert a társasági életünk meglehetősen hiányos, csak ne kellene ennyire tartani az időjárási viszontagsákoktól.

Igen

Igen, néha én is kiakadok és én is elfáradok. Az agyamra megy, hogy ilyen nehéz napokon, mint péntek, itt sertepertél körülöttem. Egyébként bírom, csak nem bánnám, ha tekintettel lenne néha arra amit én szeretnék. Momentán egy kis CSENDET. Beszél, beszél a főzésről, a kertről, az esőről, az árvízről és nem veszi észre, hogy nem is figyelek. Császkál, eszeget, nyammog hozzá és duruzsol. Idegrángást kapok tőle. Legyen már 4 óra!!

Vámpírok

A vámpíros könyvek szerintem már régen külön csoportot képeznek, mert témájukban és megnövekedett mennyiségükben "kiérdemelték". Miért sorolják a fantasy-hoz? Szerintem (már) nem oda tartozik.

Májkrém

Szombaton találkoztam az unokatesómékkal. Erről eszembe jutott, hogy gyerekkorunkban mennyit játszottunk együtt. Anyáink, akik sógórnők voltak sokszor vigyáztak ránk felváltva. Egyszer - lehettem vagy 10 éves - mi, 5 csaj éppen a nagynénénknél voltunk, mikor megéheztünk. Kenyér volt otthon és vaj és májkrém. Persze mindenki májkrémes kenyeret akart enni. Én, mint a legidősebb felkészültem, hogy az én részem a vajaskenyér lesz, hagy jusson a kicsiknek amit akarnak. Erre a néném azt mondta: - Márpedig mindenki májkrémet fog enni! - Fogott egy kis tálat és villámgyorsan kikavarta a vajat a májkrémmel. - Az unokatesóm gyenge tiltakozására csak azt mondta: - Így igazságos.-  Szerencsére paradicsom volt elég:)

Boltban

Gyakran megfordulok az egyik méteráru boltban, rendszeresen vásárolok is. Panaszkodnak, hogy kevés a forgalom, alig tudják fenntartani az üzletet. Megértően hallgatom őket, kedvelem a társaságot. Most is beszédbe elegyedtünk és mondtam a csajnak, pólóanyagot szeretnék, mert a lányom látott üzletben egy méretre jó felsőt, de a színe borzalmas volt. - Anya! Te ezt úgyis meg tudod varrni! - felkiáltással el is rendezte nekem a dolgot, tehát anya megy anyagért:)

Mondja az eladó: -Ismerem ezt a dologot - egymásra vigyorgunk - Csak arra nem gondol az én kis bébikém, hogy mikor van erre időm - mondom neki. 

Erre ő: - Gondolkodtam azon, hogy időboltot fogok nyitni, onnan biztosan minden percet elkapkodnának. - Eltátottam a szám, ez mekkora ötlet. De aztán továbbgondoltam. Nem lenne az jó. Akkor akár a napi 30 órát is kevesellnénk, sőt minden idő kevés volna, mert az ember már csak ilyen.

Titok

A Titok című könyv megvan nekem már másfél éve. Nagyon kíváncsi voltam rá és karácsonyi ajándékként kértem. Elolvastam, jó volt. Általában feldob az ilyesmi. Elhiteti velem - ideig-óráig, hogy az akaratomat érvényesíthetem a saját sorsom felett. "Bevonzhatok" jó dolgokat az életembe csak úgy, ha arra koncentrálok, persze nem mindegy hogyan teszem azt, erre valók ezek a könyvek:) Könnyű álmot ígérnek... 

Persze használható, hogy megerősítsük céljainkat, hogy önismereti vizsgálatot tartsunk, adhatnak új szempontokat, ötleteket. Valamint, emlékeztessen arra, hogy legyünk hálásak azért amink van, értékeljük a jót az életünkben.

Szólt a kolléganőm, hogy megkapta valakitől PDF-ben és átküldje-e nekem is? Fel sem néztem a gépelésből és meggondolatlanul válaszoltam: - Nekem már megvan. És?? - kérdezték sztereóban. - Jó könyv, csak az marad ki belőle, amit neked kell hozzáadnod, a cselekvés. Az, hogy mennyit kell dolgozni azért amit szeretnél. Tök mindegy, hogy párkapcsolat, pénz, gyerek a cél(és még lehet egy csomó minden). De semmi sincs ingyen. 

Rájuk sem kellett néznem, éreztem a rezdülést és az ellenkezést a bőrömön(általában megérzem másokon is, nem kell, hogy lássam az arcukat). Tessék! Mondj igazat... ugyebár... a fejem nem törték be, csak tüntetően elhallgattak.

Azt hiszem a folyton csalódásnak a biztos útja, ha elhisszük, hogy elég rágondolni valamire és meglesz. Hol az út? Hol a tett, ahogy eléri az ember amire vágyik? A mások sorsára való irígykedésnek is ez az alapja. Azt szoktam mondani, én nem sajnálom senkitől. Például, ha valaki felsőfokú végzettséget, nyelvvizsgát szeretne, nem elég csak a diplomára gondolni, rengeteg tanulással töltött óra és rengeteg szorongás, fáradozás. Persze segíthet, ha valaki szerencsésnek gondolja magát, hazárdírozik és reméli, hogy azt az egy tételt húzza ki a 20-ból amit megtanult:), de ennek semmi köze a könyvben leírtakhoz. Sok ember él gazdagságban például a szülők pénzéből, vesznek új autót lopott, csalt vagyonból, háttérben ott a félelem a lebukástól, sántít a párkapcsolata, nem lehet gyereke, ő maga nem egészséges satöbbi. Kívülállóként megítélni egy embert, aki a legújabb BMW-vel jár, nem biztos, hogy szerencsés, márpedig legtöbben a vagyont kérik az égiektől, mint ahogyan ők ketten is. Azt pedig nap, mint nap látom, hogy egy jól kereső vállalkozó mennyit dolgozik, mennyi ideget eszik, hiszen itt a példa a cégnél. Én nem vállalnám. Nem vállanám, hogy a gyerekeimet más nevelje, a felépített házamba csak aludni járjak és ha dolgomra megyek a férjem még egy puszit se eresszen meg felém. Mert ez az ára. Na, nem is gazdulok meg soha. 

Vagy az én kényszerképzetem, hogy áldozat nélkül nincs nyereség?

Nincs ötös a lottón, van még remény:)

Pénteki impresszió

Kávéval a kezemben megállok az udvaron. Körülnézek: telephely, szürke a szürkében, beton mindenhol. Az épületekkel körbezárt helyen legalább 40 fok. Vibrál a levegő az aszfalt felett. A forróság a csontjaimig hat, és egy izzadságcsepp gurul alá a lapockáim közt a derekamig. Élvezem.

Mennyit változik az ember. Gyerekkoromban a nyarat egy lefüggönyözött, hűvös szobában töltöttem legszívesebben, jó könyvek társaságában és személyes sértésnek vettem, ha ki akartak onnan rángatni. Most a meleg olyan, mintha tartós elemeket kaptam volna a futóművembe. Imádom.

Veszteségek és nyereségek

Vesztettem néhány kilót, cserébe szereztem néhány szeplőt:)

Legyen jó napotok!

">

Egyik nagy kedvenc:)

:)

Tegnap már az utcánkban jártunk, mikor elsikkantottam magam: - Elhagytam valamit az úton! - A férjem megtorpant, segítőkészen elkezdte vizsgálgatni mögöttünk az utat, közben megkérdezte: - Mit? - Az úszógumimat. - Néz rám, mint egy hülyére és az útra, aztán értetlenül felhúzza a szemöldökét, én pedig vigyorogva - hogy nem érti a viccet - meglebegtettem a derekamnál a pólót, mire láttam az arcán, hogy leesett neki. Visszapattant a biciklire és menet közben láttam, csóválja a fejét és az én hangsúlyommal ismételgeti: - Elhagytam az úszógumim:)

Megéri napokig hazafelé menet isteni trópusi jellegű, déli széllel szemben tekerni 40 percet.

Visszagondolva

Tavaly ilyenkor a nyaraláshoz válogattam könyveket és rendeltem meg a neten. Mire megjöttek már indultunk is a Balatonra. Most felvettek ide egy új csajt, gondoltam - már egy hónapja be volt írva a tervezetbe - beszéljük meg konkrétan a szabikat. A kollégák egymás között elég jól elosztották az időt, úgyhogy teljesen lefagytam mikor a főnök - konkrétan - kiröhögött minket, hogy csak nem gondoljuk, hogy idén nyáron szabira megyünk? Bakker!! ekkora szívás. Nem kicsit lettem ideges. Persze mentegethetném, hogy persze, jön az új program meg minden, csak sajnos nem érdemli meg.

Én már csak elég megértő vagyok, alkalmazkodni is tudok.  Megértő, ha az adott szituban jobban érzem magam a saját megértésemtől, de ha nem, akkor mi a szentszarnak vagyok még itt?

Mindegy. Nem mondtam semmit, csak tüntetően hallgattam. Kb ennyi megértésre számíthat tőlem is. Amúgy meg bekaphatja:)

Lehet...

...nyalni:) Ide szívesen beszabadultam volna én is!

(kép:Index)

Kis összefoglaló

Szombaton délután Néptánc Gála volt a sportcsarnokban. Szeretett gyermekeink mutatták meg mit tanultak ebben a tanévben. Nagyon ügyesek voltak, jó volt nézni őket. Elbúcsúztattuk Jóska bácsit, aki a kezdetektől szervezte az oktatást nálunk. Este a nagyobbak bulit rendeztek neki:)

A bemutató ideje alatt kétszer mentünk haza a nagyobb miatt, mert otthonhagyot ezt is azt is. A kicsivel pedig megállapodtunk, hogy a végén hol találkozunk, erre az meg elindult haza egyedül, de neki meg ez a gyalogtúra - kezében a ruhával - volt a büntetés.

Vasárnap biciklivel bejöttünk a városba vásárolni. Összevissza kóbináltunk, igazi csajos program volt. Délután a hétfői papírgyűjtést készítettük elő. Remélem lesz belőle egy kis pénze az osztálynak.

Sajnos nem fényképeztem, a honlapon pedig még nincs kép.

Reggel

Végre biciklivel tudtam jönni, ez szuper érzés volt. Belül egy hangocska nyavíkolt: dolgoznikelldolgoznikell!! - Mondtam neki fogja be, mert akiknek a házait elöntötte a víz biztosan szívesebben mennének munkába, mint, hogy azt mérik fel éppen, mi maradt az életükből.

Csak stílusosan :)

Képek a netről. Wellingtons & raincoats.

Bántó felismerés

Együtt dolgoztam itt ezzel a csajjal. Nagyon bírom. Erős, okos, határozott. Egyidősek vagyunk, de ő teljesen más életet élt, mint én. Sokáig külföldön dolgozott, önállóan élt, aztán férjhez ment, a férje jóval fiatalabb, mint ő, tehát most is sokmindent maga intéz, a srác amúgy is külföldön van éppen, úgyhogy a lakásfelújítást is egyedül vezényli le. Szóval, egyszerre kerültünk ide és nagyon hamar lejött, hogy mi itt a helyzet. Jól kiegészítettük egymást a munkában, de egyszercsak éreztük, hogy valami el fog romlani. A főnök nem adta le rendesen az infókat, ezen oknál fogva elkezdtünk hülyeségeket csinálni. A kollegina egyre inkább pepörgött. Állandóan pattogott és veszekedett mindenkivel. Néha már én is éreztem ez túlzás, de örültem, hogy a sorsomat van kivel megosztanom, így mindig egymásnak panaszkodtunk. Átjött hozzán napjában többször is. Mindig zizgett, mindig volt valami újabb "botrányszagú" mesélnivalója. Sokszor hozta rám a frászt azzal, hogy kirúgnak minket, hogy rossz változások lesznek, mert ezt hallott, meg azt hallott. Állandóan görcsbe voltam, minden nap azzal jöttem be, ma ugyan mi lesz. Már a legapróbb dolgok leírásánál is remegett a kezem. Egyik nap azzal állított be, megegyezett a főnökkel és elmegy. Már másnap be sem jött.

Azóta - 1 hónapja - nyugi van. Mindenki csinálja a dolgát és nincs bántás, vagy hangos szó. Mikor elment arra gondoltam, most mi lesz? elmegy az egyetlen szövetségesem. És tessék! Így utólag az fog kiderülni, hogy ő volt a megosztó? Tényleg ő tartotta izgalomban a népeket és próbálta uszítgatni az embereket egymás ellen? Ez a felismerés nagyon rosszul esik, mert tartjuk a kapcsolatot azóta is és nem tudom ezzel azonosítani őt. Viszont az igazság letagadhatatlan: nem vagyok jó emberismerő.