Szombaton találkoztam az unokatesómékkal. Erről eszembe jutott, hogy gyerekkorunkban mennyit játszottunk együtt. Anyáink, akik sógórnők voltak sokszor vigyáztak ránk felváltva. Egyszer - lehettem vagy 10 éves - mi, 5 csaj éppen a nagynénénknél voltunk, mikor megéheztünk. Kenyér volt otthon és vaj és májkrém. Persze mindenki májkrémes kenyeret akart enni. Én, mint a legidősebb felkészültem, hogy az én részem a vajaskenyér lesz, hagy jusson a kicsiknek amit akarnak. Erre a néném azt mondta: - Márpedig mindenki májkrémet fog enni! - Fogott egy kis tálat és villámgyorsan kikavarta a vajat a májkrémmel. - Az unokatesóm gyenge tiltakozására csak azt mondta: - Így igazságos.- Szerencsére paradicsom volt elég:)
:D És arra emlékszel, amikor szintén mind az öten a kenyérvégét akartuk enni? Szerintem ez mamáéknál volt. És akkor mama körbe vágdosta a kenyeret, mintha mindegyik rész a csücsök lenne:))))
VálaszTörlésSzatti
tényleg! azért nem volt olyan rossz nálunk gyereknek lenni. házifagyi, macis kávé, fáramászás, tollasozás, közös himlő :D:D
VálaszTörlésAha:))) Meg mikor Anyu kórházban volt egyszer nyáron és mi kint játszottunk az utcán a fiúkkal és éhesek lettünk és Apu nem győzni kenni a zsíros kenyeret annyi gyereknek!
VálaszTörlésSzép dolog a testvéri szeretet! Nekem csak egy öcsém van de vele soha sem volt felhőtlen a kapcsolatom. Sajnos családi 'hagyomány' amin egymagam nem tudok változtatni...
VálaszTörlésBár ki tudja?!
és megszórta pirospaprikával:) addig nem is tudtam, hogy úgy is finom.
VálaszTörlésMemphis: mint minden jól működő kapcsolaton ezen is a benne élő embereknek együtt kell dolgozni:) ha az alapok hiányoznak a kapcsolatotokból, akkor a legnehezebb rajta változtatni.
VálaszTörlésAz alapok nálunk is elég labilisak voltak soxor, mert gyerek- és serdülőkorunkban tűz és víz voltunk. Aztán nekem benőtt a fejem lágya:)))
VálaszTörlésSzatti