2010. június 10., csütörtök

Visszagondolva

Tavaly ilyenkor a nyaraláshoz válogattam könyveket és rendeltem meg a neten. Mire megjöttek már indultunk is a Balatonra. Most felvettek ide egy új csajt, gondoltam - már egy hónapja be volt írva a tervezetbe - beszéljük meg konkrétan a szabikat. A kollégák egymás között elég jól elosztották az időt, úgyhogy teljesen lefagytam mikor a főnök - konkrétan - kiröhögött minket, hogy csak nem gondoljuk, hogy idén nyáron szabira megyünk? Bakker!! ekkora szívás. Nem kicsit lettem ideges. Persze mentegethetném, hogy persze, jön az új program meg minden, csak sajnos nem érdemli meg.
Én már csak elég megértő vagyok, alkalmazkodni is tudok.  Megértő, ha az adott szituban jobban érzem magam a saját megértésemtől, de ha nem, akkor mi a szentszarnak vagyok még itt?
Mindegy. Nem mondtam semmit, csak tüntetően hallgattam. Kb ennyi megértésre számíthat tőlem is. Amúgy meg bekaphatja:)

6 megjegyzés:

  1. nahát 2i, csúnyán beszélsz! (csendben röhög)
    tegnap hallottam egy hónapon belül másodjára káromkodni egy pénztáros csajt, akit két éve nézegetek - még agyatlan kicsit - és mondtam neki, hogy ha újra hallom így beszélni, bele fogok szeretni. persze röhögtem. erre elküldött a picsába.
    na, mentem füvet nyírni, mert a szabim alatt nyaralni kell, nem lesz időm szórakozni. :)

    VálaszTörlés
  2. még a fűnyírást is irígylem tőled, most annyira utálok itt lenni:( van az a szitu ami kihozza belőlem az állatot... ja! és nem a nyuszit:)

    VálaszTörlés
  3. a fűnyírást nem adom! baltazár inkább meghal...
    amúgy nyuszi? hát... milyen amikor a nyuszi ordít és vért iszik? :) nem tudom elképzelni. :)
    eddig a nyugalmad fogott meg az írásokban, a kiegyensúlyozott és következetességre törekvő ember, aki a konfliktuskerülés érdekében képes elnyomni alapvető ösztöneit.(?) (én is csinálok ilyent - ez újdonat allűrjeim egyike) esetleg a tudatosságot használja fel hogy fenntartsa a békét, amikor nem kéne. néha a gyomok közt találni igazi ritkaszép virágot is. néha. :D
    szóval a fajtád megöli magát belül, meg néha sajnos a nőt is vele, hogy békéje legyen. kell egy egészséges konfliktuskészség.
    (csak feltételezés, mert nem tudom az előzményeket: ha mondjuk tíz-tizenkét éve eljátszottad volna a hülyepicsát néha hangosan és durván, akkor mostanra sokkal jobban kezelnéd azt amit mondjuk elnyomsz. ez is csak feltételezés, mert ennyire nem ismerlek, csak az írások alapján vázolok egy személyiséget. most tanulni sokkal nehezebb.)

    na, lédisz és dzsentlömen, észosztás rovatunkat hallották. (nyomaszt, hogy nem vagyok elég barna, hogy kifeküdjek délbe is a napra.)

    VálaszTörlés
  4. elkerülnek a szélsőségek, vagy távol tartom magam tőlük...nem tudom. tőlem csak ennyi hp-ság várható el, mint ami ebben a posztban van:)
    vérnyúl :D

    VálaszTörlés
  5. A konfliktuskerülés szerintem öröklődik.
    A szüleink sem voltak soha olyan asztalracsapós emberek. Nekem olyan munkahelyem volt mindig, ahol emberekkel kellett foglalkoznom. Az egészen pici babáktól a nyugdíjas néniig mindenkivel igyekszem megtalálni a hangot.
    Általában kedves vagyok mindenkihez és igyekszem munka után nem bepakolni a táskába a sok sz*rt, hogy hazavigyem. Tavaly decemberben én is kipróbáltam, hogy kiállok magamért a munkahelyemen... Azon kívül, hogy állandóan hóótttideg voltam és utáltam bejönni melózni a világon semmit nem értem el. Viszont haza is vittem az ideget.
    Gyorsan le is szoktam róla. Inkább legyek nyuszi, majd szépen csendben keresek egy másik munkahelyet, itt pedig elköszönök.
    Ez való nekem és a lelki békémnek:)))
    Csók Tesócska:)

    VálaszTörlés
  6. Ez az "egy tövünk" mindig kiütközik:)Szerencsésnek érzem magam miatta:)

    VálaszTörlés

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."