Gyakran megfordulok az egyik méteráru boltban, rendszeresen vásárolok is. Panaszkodnak, hogy kevés a forgalom, alig tudják fenntartani az üzletet. Megértően hallgatom őket, kedvelem a társaságot. Most is beszédbe elegyedtünk és mondtam a csajnak, pólóanyagot szeretnék, mert a lányom látott üzletben egy méretre jó felsőt, de a színe borzalmas volt. - Anya! Te ezt úgyis meg tudod varrni! - felkiáltással el is rendezte nekem a dolgot, tehát anya megy anyagért:)
Mondja az eladó: -Ismerem ezt a dologot - egymásra vigyorgunk - Csak arra nem gondol az én kis bébikém, hogy mikor van erre időm - mondom neki.
Erre ő: - Gondolkodtam azon, hogy időboltot fogok nyitni, onnan biztosan minden percet elkapkodnának. - Eltátottam a szám, ez mekkora ötlet. De aztán továbbgondoltam. Nem lenne az jó. Akkor akár a napi 30 órát is kevesellnénk, sőt minden idő kevés volna, mert az ember már csak ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése