Tűzzelvassal

Szombaton rendezték meg a hetedik Tűzzel-vassal Fesztivált Székesfehérváron a Skanzenban. Egész héten azért imádkoztam, hogy jó idő legyen. És bejött. 4 órakor "ugrottam ki" az ágyból. Gyors pakolás után fél 6-kor indultunk. Csak kicsit kavarodtunk el, mert eddig a Zichy Ligetben voltunk mindig és az új helyre nem tudtuk hol kell behajtani. Sátrat állítottunk, de kikötni nem tudtuk csak a mögöttünk lévő kerítéshez, mert a kockakövek alatt betonnal van kiöntve az úttest. Szerencsére nem volt nagy szél. Kedvesen fogadtak mindenkit. Zsíroskenyér, pálinka, ebédre gulyás. Megfutottam a szokásos köreimet, mindig elcsodálkozok azon, hogy van még olyan a kovácsok között akivel nem találkoztam. A padszomszédunkat szokás szerint én rángattam ki a depiből, hogy vásárlókompatibilis legyen:) jajj...

Kaptam vásárfiát. Nagyon szép ezüst lánc, kis lógó bigyókkal. Nevet is kapott: tünde-lánc. Majd teszek fel róla képet. Először színes köveset szerettem volna, de nem volt olyan árnyalat ami igazán tetszett volna, így maradtam az egyszerűnél.

Este hivatalosak voltunk a késportálosok bulijára. Kicsit mindig bennem van a félsz, ha jól összeszokott társaságba invitálnak meg. Kétesélyes, hogy befogadnak, elfogadnak-e minket? Úgy voltam vele, fiús közegben járatosként majdcsak elboldogulok. Nagyon rendesek voltak! Ők már péntek este óta sátoroztak a szabadidő parkban. Gyorsan sátrat vertünk mi is, és körbeültük a tüzet. Őszinte kívácsiság tükröződött a kérdéseikben, bár néha súrolta az intim szféra határait. A férjem inkább a szakmai dolgokat átbeszélő társasággal tartott, amit nem mindig bántam, mert ahol én ültem elrepült egy két vaskos tréfa amit lehet nem díjazott volna, én meg jókat röhögtem a ping-pong labdaként röpködő beszólásokon. Szerintem tesztelgettek hogy bírom az ilyesmit. Ittunk, a gulyás lassan főtt. Próbáltam az otthon sokszor elhangzó nick-eket beazonosítani az élő személyekkel, bizonyos mennyiségű pia elfogyasztása előtt. Jól sikerült a kaja és régen mulattam ilyen jót. Éjfélkor elhúztunk lefeküdni, akkorra már "lenagyságosasszonyoztak", úgy gondoltam első körben ennyi elég is volt. Nem tudtuk megállni, hogy ne vadromantikázzunk alvás előtt, fürdés helyett:) aztán fél 7-kor megérkezett egy teniszcsapat és a zsivajra ébredtem, utána már nem tudtam visszaaludni. Enyhe "fényérzékenységre" hivatkozva elkezdtem vizet inni és nyafogni, hogy éhes vagyok, kávét akarok! Na ennek kivitelezése nem volt egyszerű. Először fürdés. Folyattam a forró vizet magamra, semmi kedvem nem volt kiszállni a zuhany alól. Míg próbáltam az arcomra varázsolni valami emberformát, eltüntetni a szemeim alól a karikákat - amúgy ebben jó vagyok - köszönhetően a közös légtérnek fültanúja lehettem a fiúk sokkal nehezebb ébredésének, ahogy felváltva hánytak a szomszédban:) Mire a reggelizőhelyre értünk mindenki féldisztingváltan próbált valamit leküldeni a gyomrába, ami meg is marad egyhelyben. Ettünk és elköszöntünk, így lemaradtunk a palacsintasütésről, amit utólag is sajnálok. Úton haza meghívattam magam egy jó erős kávéra és elcsábítottam a férjemet vásárolgatni, hogy még tovább kettesben maradhassunk. Aztán aludtunk 2-től este 7-ig, mint aki egész éjjel nem aludt, nekem biztosan rásegített a hazaúton bevett Algopiryn.

Jó lenne megint elmenni egy ilyen talira, mert a társasági életünk meglehetősen hiányos, csak ne kellene ennyire tartani az időjárási viszontagsákoktól.