Lélekből

A múltkor belebotlottam egy írásba, ami elgondolkodtatott, és a kommentek is. A téma nehéz, válás, gyerekek, meg ilyesmi. Az tetszett benne, hogy az asszony nem hivatkozott a gyerekek érdekeire, mikor arról beszélt miért is nem akar válni. De a hozzászólások mégis errefelé terelték a témát.

Régi dolog jutott eszembe. Elég rossz passzban voltam, mikor a tesóm azzal jött, gyereket szeretnének és összeházasodnak. Azt találtam mondani neki, hogy csak akkor vállaljon gyereket, ha úgy érzi bármi történjék is, akár egyedül is meg tud állni a lábán. Főleg lelkiekre gondoltam. Ő se látott, se hallott, én meg utólag szégyenkeztem, hogy miért is akarom elrontani az örömét, miért terhelném a saját nyomorommal? Jó egy év múlva meg azért vertem a fejem a falba, miért nem mondtam nyomatékosabban? Mert beütött a krach, és bejött minden, amitől féltettem. Rettenetes lelkiismeret furdalásom volt

Ballagás

Megvolt a ballagás. Minden nagyon jól sikerül. Ragyogó, jó idő volt, jó hangulat, meg minden. Felkértek, hogy a nyolcadikos gyerekek szüleinek nevében, búcsúzzak el a pedagógusoktól és mondjak köszöntő beszédet. Egy hét alatt össze is hoztam a mondókámat, tesztként megmutattam a kicsinek.

- Anya, ez olyan tanárnénis és egyáltalán nem megható.

Kicsit lebiggyedtem, de nem akartam már átírni, mert teljesen késznek éreztem a dolgot, meg puding próbája az evés felkiáltással, úgy voltam vele, majd eldől. Nos, ehhez képest szem nem maradt szárazon és mivel olvastam nem láttam, hogy mindenki bőg. Később azt kérdezték, hogy tudtam ezt így elmondani, mert ők már a felénél belesírtak volna. Valahogy a lányom véleménye után én sem találtam annyira meghatónak, de a kezem nagyon remegett.

Goethe idézettel búcsúztam:

"Élni való minden élet,

Csak magadnak hű maradj.

Veszteség nem érhet téged,

Hogyha az lész, ami vagy."

Tanári

Van humora a tanárnak: Képzeljenek el egy ügyet, aminek a lényege, hogy valamit el akarnak érni. - jó, elképzeltük - nos, ha benne vannak, az lobbi. Ha kihagyják, korrupció! - ez ilyen egyszerű.

Este nálam

Vasárnap este, ezt már csak nézegettem: - De jó volna belefogni! De csak egy sóhajtással odébb tettem. Majd a jövő héten valamikor.

Csendélet:

Tanulás, munka, család, család, munka, tanulás, munka, munka...

Randi Évivel

Hazajött a barátnőm Amerikából. Folyamatosan leveleztünk ezek alatt a hónapok alatt. Rengeteg fényképet küldött, mesélt az élményeiről, kirándulásokról. Megbeszéltük, hogy találkozunk.

Ballagtam át a téren, szürke volt az ég, kora szombat délután. A lakásukhoz közeli teázóba tartottam a kihalt utcán. Galambok által lesajnált járdán, bezárt üzletek előtt mentem el. Lehangoló volt és fáradtnak éreztem magam.

Mégis mikor megláttam, mintha feltöltődtem volna. Vibráló volt és színes, friss smink, fodrász készítette frizura. Ajándékkal készült és mesélt egész délután. Reggelig el tudtam volna hallgatni a sztorijait. Beszélt a jordán barátnőjéről, az ő szokásaikról, a muzulmán hitről, hogy mennyi téveszme van a téma körül. Elmondta miket főzött, miket látott kinn. Növényekről, állatokról mutatott képeket és albumokat, kedvence a kolibri. 

Jó dolguk volt kinn. Szép helyen laktak, volt idejük egymásra, sportolni, vásárolgatni. Rengeteget kirándultak és furcsa szokásokkal barátkoztak meg. Például Nevadában a lehető legalacsonyabbra szorítják a települések fényszennyezését, mert az zavarja az obszervatóriumok távcsöveinek "látását", ezért éjjel abban a városban, ahol laktak, nagyjából 4, azaz négy villanylámpa égett, mint közvilágítás. És mégsincs bűnözés. Az egész városban öt rendőr teljesít szolgálatot.

Egész más mentalitást hozott magával. Azt mondta, mikor kimentek nagyon ki volt borulva, bele volt fásulva a dolgaikba. Szinte megmentette őket ez az utazás. Lett egy kis megtakarításuk és nem akar alkalmazottként dolgozni többé. Nem tudja mihez fog majd, de vannak tervei és végig mosolygott, élénken gesztikulált és örültem, mennyire jól érzi magát. Fájlalta a térdét, megerőltette futás közben és mikor láttam, hogy órákkal később kényelmetlen neki az ülés, hát "hazaengedtem".

Elbúcsúztunk és kilépve a barátságos helyről odakinn sütött a nap, gyerekek incselkedtek a szökőkút vízsugaraival, a padok benépesültek párokkal, beszélgető emberekkel. Mégis szép nap volt.

Nagyjából így lehet kolibriket fényképezni:)

rendszertelen

Ha mondjuk rá tudnám venni magam, hogy rendszeresen idetegyem magam a gép elé és egyenletesen szórnám a posztokat, talán nem esne ki a fejemből egy csomó jó kis sztori. Most például előmászkáltak a kismacskák és csak remélni tudtam, hogy egy éves spánielünk nem a szokásos vehemenciával mutatja ki érdeklődését a négy antennafarkú iránt, hanem szelídül kicsit. Nem igazán tudta, hogy az ide-oda guruló szőrgombócoktól félni kell, vagy jó játékok, esetleg ennivaló...

Megnyugodhatok. Ha nem fognak a kajájára pályázni és nem idegesítik fel, talán szépen, békében felnövögetnek  kutya mellett.

A főnökségről

Mert hogy mostanában rendszeresen téma. A legrégebbi, legtovább tartó munkahelyemen volt két olyan ember, akikre a mai napig felnézek, mint főnökre. Nem voltak hibátlanok - ki az? - de szakmailag az ő igazgatásunk alatt zökkenőmentesen működött - és azóta is működik - egy 800 embert fogalakoztató cég. A következő munkahelyemen is az áruházvezető csaj, mondhatni tökéletes volt. Egy velem egyidős, jól iskolázott, több nyelven beszélő nő. Olyan típus, akire felnézett a legutolsó takarítós Jóska bácsi is és elismerték a főnökei is.

Szerintem a jó vezető tanul. Sokat, sokfélét. Alulról kezdi és végigjárja a ranglétrát, a tanulóéveket, mondjuk két három helyen és még 40 éves kora előtt megkapja azt a vezetői pozíciót, amiért megdolgozott.

Mindenki előtt - előttem is - ott állt a lehetőség a tanulásra, arra, hogy képezzem magam. Meg is tettem, de megmaradtam a középfokon. Eljátszottam a gondolattal többször is, de valami mindig visszahúzott. Nem volt elég a késztetés ehhez, általában elégedett voltam a helyemmel és ennél magasabb célt nem tűztem ki sosem.

Továbbtanulhattam volna, még felnőtt fejjel is, de valahogy nem volt igazán fontos. Az igazán fontos dolgok mindig itthon vártak, a család, amit olyan régen vállaltam, ott voltam mindig teljes és elégedett.

Igen, tanulhattam volna és végigjárhattam volna a vezető pozíció felé az utat, de akkor nem lennék ez az ember, akivé így váltam.

Kirándultunk

Sűrűbben kellene ilyet csinálnunk. Annyira jó volt azt mondani a munkahelyen, hogy a még meglévő tavalyi szabimból kivennék egy napot és felmennék a kisebbik kistestvéremmel a középsőhöz Pestre, hogy együtt vegyük meg a menyasszonyi ruháját. Utólag a kicsi közölte velem, hogy már reggel fejbe akart vágni, mert én minden kirándulás előtt veszek újságot - most is - és azt hitte, majd olvasni akarok az úton. Hát rosszul gondolta. Végigdumáltuk a 100 km-t munkáról, gyerekekről, férjekről. És ez azért volt szuper, mert úgy gondolom a friss menyasszony előtt inkább a házasság mellett kell kampányolni, a nehézségeket meg majd megdumáljuk, mikor felbukkannak.

Remélem majd legalább 20 év múlva:)

Színek a lakásunkban..

...és az életünkben.

Postaláda

Ma munka közben megnyitottam a freemail-emet és rámzúdult a tartalom. Teljesen közömbös, inaktív, volt gimnáziumi osztálytársaim tüsténkednek  a 20. osztálytalálkozó szervezésén. Csodálkozom is eleget ezen. Nem voltunk túl jó közösség, nagy volt a széthúzás, de úgy látszik ennyi év után benőtt a fejünk lágya és még külföldről is hazajönnek a fiúk-lányok.

Szolnokon lesz, szeptemberben, pár nélkül, valami étteremben, amiről még nem sikerült dönteni. Főleg azok jutnak nehezen közös nevezőre, akik annak idején a ballagós ruha kiválasztása felett is hajba kaptak:)

De jót röhögtem

Bementem anyósomhoz 6 körül, munkából jövet, mert alá kellett íratnom vele egy papírt. Jön a kertből, fején idétlen surda sapka, kezében vödör valami zöldségekkel. Köszönte a segítséget, majd egyszer csak felkiáltott: - Jajj, már megy a meccs! Lemaradok róla, pedig az angolok és a franciák játszanak!!

Erre én: - Más nyugdíjas nénik szerelemes sorozatokat néznek a zone romantica-n, téged meg az érdekel, hogy miért nem játszott tegnap a spanyolokkal Messi?! - Annyira cuki volt.

És villámgyorsan kitessékelt az udvarról. Miatta néztem meg a német portugál meccset is. Még jó, hogy nem fogadtam:)