A múltkor belebotlottam egy írásba, ami elgondolkodtatott, és a kommentek is. A téma nehéz, válás, gyerekek, meg ilyesmi. Az tetszett benne, hogy az asszony nem hivatkozott a gyerekek érdekeire, mikor arról beszélt miért is nem akar válni. De a hozzászólások mégis errefelé terelték a témát.
Régi dolog jutott eszembe. Elég rossz passzban voltam, mikor a tesóm azzal jött, gyereket szeretnének és összeházasodnak. Azt találtam mondani neki, hogy csak akkor vállaljon gyereket, ha úgy érzi bármi történjék is, akár egyedül is meg tud állni a lábán. Főleg lelkiekre gondoltam. Ő se látott, se hallott, én meg utólag szégyenkeztem, hogy miért is akarom elrontani az örömét, miért terhelném a saját nyomorommal? Jó egy év múlva meg azért vertem a fejem a falba, miért nem mondtam nyomatékosabban? Mert beütött a krach, és bejött minden, amitől féltettem. Rettenetes lelkiismeret furdalásom volt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése