Mese

Ebéd után még gyorsan felmostam a házban. Közben eszembe jutott egy mese, amit kislány koromban vagy 100x elolvastam. Ez volt az én "szilvás" mesém.

Volt egyszer egy öreg király. Bizony szerette volna már letenni a válláról az ország terheit és rábízni fiára az uralkodást. Úgy gondolta ideje az ifjú hercegnek megnősülnie és trónra ülnie. De a fiú nem vehetett ám el akármilyen lányt! Csakis olyat, aki méltó arra, hogy országának királynője legyen. Elindult hát álruhába öltözve az országában megkeresni az ideális menyasszonyt. Vándor árusnak öltözött, hatalmas szekérre rengeteg szilvát rakatott és ezt árulta az egész országban. Járt városról városra, faluról falura és hamar híre ment, hogy egy hibbant, öreg árus járja a vidéket és folyvást kiáltozik: - Szilvát adok szemétért! Szilvát adok szemétért! - Özönlöttek hozzá az emberek, kilószámra vitték a szemetet, ő pedig osztogatta a gyümölcsöt. Volt szemét bőven. Mentek hozzá mindenféle népek. Voltak köztük igazán szemrevaló menyecskék, kötényükben vitték elé a piszokságot.

Egy nap, egy kis faluba ért, ott már várták. Bő kézzel szórta a szilvát az öreg. Már éppen indulni készült, mikor halk kiáltást hallott. Egy szép, szőke hajú lány toppant elé, szégyenlősen fordult hozzá. - Apó, adna egy keveset a szilvából nekem is? - Aztán szemetet hoztál-e? - kérdezte a király. A lány restelkedve mutatta a parányi zsebkendőbe kötött koszt. - Bocsásson meg, de csak ennyi van. Ezt is a szomszédasszonytól kértem - mondta szemlesütve. A király azonnal kézen fogta a lányt és megkérte a fiának feleségül, mert pont ilyen szerény, kedves, szorgalmas lányt keresett hosszú ideje és akkor már tudta, hogy országa jó kezekben lesz.

Itt a vége fuss el véle.

Ez volt a mese. Persze jó lett volna biztosra tudni, hogy a herceg valóban beleszeretett a lányba és boldogan is éltek+minden. Most gondoltam csak át újra miért is tetszett nekem akkor annyira ez a történet. Számomra az volt a lényeg, hogy ne azért tegyek meg valamit, mert jutalmat kapok érte, hanem mert úgy látom helyesnek. Nem kell mindenért ellenszolgáltatást várni. Csináljam ami a dolgom-volt belőle bőven- aztán majd jön valaki, akinek pont így kellek, akinek ugyanezekre a dolgokra van szüksége. Jött is. Korábban, mint hinni mertem:)