Volt egyszer egy...

MALÉV

A végén a szöveg jobb széle hiányzik, de mindegy...

Demeter Csaba

Kedves Barátaim, Kollégáim, Kedves Második Családom.

Mérhetetlen fájdalmat érzek legbelül és a mai napig nem tudom elhinni hogy ez tényleg megtörtént. Megtörtént és ÍGY történt meg. Nagyon sokáig bíztam reménykedtem abban, hogy lesz megoldás de péntek reggel telefonra keltem melyet először nem akartam elhinni. MEGÁLLT A CÉG :-( Rettenetes lehetett ezt eldönteni és kimondani hogy VÉGE. Elkeseredettség düh és sokk hatása alatt mentem ki és pakoltam a szekrényemet. Akkor kezdték keresni azokat a pilótákat akik visszarepülik a 737-eseket a bérbe adónak, tulajdonosnak, és nyilván az első reakciója mindenkinek az volt hogy nem, szó sem lehet erről. Miért mi adjuk az utolsó mindent eldöntő döfést magunkba?????.

Aztán valamelyest tisztultak a gondolatok eljutottak az információk, a fontos információk és úgy döntöttem, döntöttünk, részt szeretnék venni ezen a repülésen.

De ez nem csak az volt.

Du fél 5 körül gyülekeztünk a CREW CENTERBEN. Nevetgéltünk örültünk egymásnak izgalommal vártuk a dolgot. Aztán irány az APRON. Mindenki elfoglalta a számára kijelölt repcsit a szép, és talán akkor mindenki számára a legszebb fehér madarat a kék orrával, és a legszebb logóval a farkán amit valaha láttam gép farkán. Akkor már nem voltunk vidámak, de a feladatra való koncentrálás a kiszolgálás szervezése feledtette velünk az érzéseket. De ahogy Végig néztem az egymás mellett sorakozó gépeket belül éreztem ez nem jó így. Nagyon nem jó :-(.

Aztán elindultunk szépen egymás után sorban elköszönve kihangsúlyozva a járatszám előtti hívójelet MALÉV. MALÉV. Jó érzés volt :-) Az út sima volt, kaptuk a direct-eket 300-400NM direct-eket mintha Ők is tudták volna, nem biztos hogy lesz még alkalom segíteni. Pedig nem kellett időre menni, nem volt utas csak mi ketten. A kapitány és első tiszt. És a madár, a fehér madár kék orral, BLUE NOSE.

Éjfél körül megérkeztünk EINN-be sorban egymás után szálltunk le szépen meggurítva ezzel is tisztelegve az elmúlt időszak felett. Megálltunk egymás után, sorban guruló utakon, álló helyeken, leállítottuk, kipakoltunk, kikapcsoltuk a fényeket, sötétbe burkolóztak a gépeink. Szörnyű érzés volt, OTT KELLETT HAGYNI ŐKET. Reménykedtünk még hátha jön egy telefon, GYERTEK HAZA GÉPESTÜL ez csak egy álom, vagy egy rossz vicc volt. De nem jött ilyen. OTT MARADTAK. Mindegyik. :-(

DAS-al jöttünk haza, LQD a retró. Szuper jó kis gép fantasztikus személyzettel. Összeszedtük magunkat, beszálltunk de a hangulatunk egyre rosszabb volt. Tudtuk merre fogunk kigurulni. És tudtuk nem lesz jó a látvány de mindenki erősnek érezte magát. Ekkor már volt aki 24 órája volt ébren, de abban a pillanatban a fáradtság volt a legkevésbé fontos, meghatározó. Néztem az ablakon kifelé és megláttam a mi madarainkat. Az épületek fényei, művészi szépséggel rajzolták kis a sötétségben a boeingok sziluettjét. A logó már nem látszott. Mintha igy lett volna megkomponálva. PICSÁBA. Potyogtak a könnyek.....senki, szerintem senki nem tudta magába tartani. Torokszorító, fojtogató érzés volt elgurulni és felszállni. Mintha a szívünkből téptek volna ki egy darabot. "NEM HISZEM EL HOGY ITT KELL HAGYNI ŐKET", hogy van ez?

Hát így. Ha most beszélnem kellene nem tudnék :-(

12 éves koromban döntöttem el hogy ezt szeretném csinálni, igy szeretném csinálni, ITT szeretném csinálni és ilyen emberekkel szeretnék együtt dolgozni. Sikerült, ha nem is nagyon sokáig de azért sikerült.

Köszönöm nektek a feledhetetlen 9 évet, és Örülök hogy részese lehettem a Magyar Nemzeti Légitársaságnak, a "MA"gyar "LÉ"giközlekedési "V"állalatnak.

Remélem még dolgozhatok veletek, mellettetek, EGYÜTT, a légi iparban egy Nemzeti légitársaságban.

Hát ez jár a fejemben most és még egy ideig biztosan. 29.-ik órája vagyok fent de nem tudok aludni.

Megosztás · szombat, 12:11 · 

Van utána egy csomó hozzászólás, azok is elég megrázóak. Komoly veszteség. Azt mondják az okosok, a veszteségből, fájdalomból lehetőség nyílik valami újat, jót kihozni. Szeretném még látni, ahogy ebből jót hoznak ki:

http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/igy-vittek-csodbe-a-malevot-9066/

2012.02.05. 20:08 | Utolsó módosítás: 2012.02.05. 20:19

  

Így vitték csődbe a Malévot

Kipakolnak a korábbi dolgozók, elárulták, mi vezetett a leálláshoz.

Érdekes tippje, vagy képe van? Küldje el nekünk!

letter

A Boeing 767-esekből csak egy makett maradt, a Malévből még annyi sem (MTI/Mohai Balázs)

Kapcsolódó cikkek

• Így köszönt el az utolsó Malév-gép pilótája (Blikk)

Hozzá nem értés, dilettáns ötletelés jellemezte aMalév működését az utolsó néhány évben, miután orosz befektetőknek privatizálták a légitársaságot.

Legalábbis erről számoltak be a Blikknek nevük elhallgatását kérő maléves dolgozók, akik – mint mondták – elhűlve figyelték, milyen "vállalhatatlan, szakmaiatlan döntések sorozatára" kényszerítették a cég vezetését.

– Nem lepett meg a csőd híre. Hiszen mintha minden igyekezetükkel azon lettek volna az elmúlt években, hogy bedöntsék a Malévot. Például megszüntették a hosszú távú járatokat, köztük a bangkokit, pedig azok a gépek szinte mindig tele voltak. Bezárták, hogy eladhassák a nagy gépeket, de végül nem kaptak jó árat értük. Elhibázott döntés volt az is, hogy költségcsökkentés miatt a Malév kivonult a londoni Heathrow repülőtérről. Csak a kevésbé előnyös, nehezebben megközelíthető Gatwickre repültek a gépek, így viszont elveszítették a jól fizető üzleti utasok egy részét – fogalmaztak a Blikk informátorai.

A korábbi munkatársak felidézték, hogy a privatizáció utáni új vezetés a magas költségekre hivatkozva felelőtlenül gazdálkodott a flottával. Eladták a legjobb adottságú és keveset fogyasztó rövid távú CRJ gépeket, majd a hasonlóan előnyös Fokkereket.

– Két éve egy váratlan ötlettől vezérelve a fapados légitársaságokkal keltek versenyre, és indokolatlanul olcsón, 20 ezer forintért kínálták a jegyeket. Közben meg olyan városokba indítottak járatokat, ahova alig akart utazni valaki. Például az orosz befektetők egyik első követelése az volt, hogy hetente többször is repüljön a Malév az oroszországi Jekatyerinburgba.

- Hiába mondtuk, hogy ez teljes gazdasági képtelenség, nem számított az sem, hogy a gépeken alig ült 10-20 utas. Tiszta ráfizetés volt. Míg ilyen esztelenségekre elszórták a Malév pénzét, közben kirugdosták a jó szakembereket. Az értékesítési feladatokra néhány embert hagytak meg, pedig más légitársaságoknál száznál is többen dolgoznak ezen a területen. Akit nem küldtek el, az, ha tehette, menekült a cégtől, mert mindenki látta, hova vezet mindez – fogalmaztak a malévos informátorok.

http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/megsimogattam-a-gep-oldalat-es-elindultam-osszepakolni-9027/?ncache=1  - engem is rúgtak már ki és nagyon fájt, pedig csak 
egy évet dolgoztam annál a cégnél. El tudom képzelni milyen l
ehet ez 10 vagy 20 év után.

Bemásolom, mert volt már, hogy linkeltem és később egyszerűen
 letörölték a cikket, pedig fontos lett volna. Ezt teszik az egész
 országgal is. Úgy tesznek, mintha csinálnának valamit, de a
 lényeg a háttérben van. Mindent megszerezni maguknak.

Belegondoltam, hogy nekem van kereskedelmi, varrós és 
gazdálkodási gyakorlatom. Dolgoztam verseny- és közszférában is. 
De aki pilóta, az mit tud csinálni, ha megszűnik a munkahelye? Hiszen
 csak ahhoz ért. Persze tudom ettől nem lesz kevesebb utas és a
 külföldi társaságok is sokukat foglalkoztatják majd, de akkor is. 

Biztosan ott van már valaki fejében, hogy hogyan fog az egész 
újraalakulni, mostmár majd egy kézben, hogy a haszon is csak egy 
bizonyos helyre menjen. 

Ja és ha már pénz, a tisztelt képviselő uraknak csak a lakbértámogatása
 116 e ft. Biztosan nagy szükségük van rá, pedig Matolcsy elmagyarázta, 
hogy milyen szépen meg lehet élni 48 e ftból.