Várni kellett az orvosra, nézegettük a sebet, ahogy elállt a vérzés. Ránézésre három öltés, és tényleg. Ácsorogtunk negyed 8 volt, orvos, csak 8-tól. Előttünk már várt egy néni, betört fejjel tolószékben, térdén takaró. Egy középkorú nő kísérte, távoli rokona, vagy gondozója lehetett. Ha vizet kért, kapott, de Wc-re már nem tudta elvinni az asszony és mindig emlékeztette a nénit, hogy használja a pelenkát és, hogy ne mocorogjon, mert kiesik a székből és megint combnyaktörése lesz. Kis időre elaludt, majd újra inni kért és újra a ki szeretett volna menni. Az asszony csitítgatta. Nehezen teltek a percek. Közben szaporodott a nép, sántikáló, felkötött karú emberek jöttek. Közben a nénit is behívták. Mikor visszajött már nem volt rajta a hevenyészett kötés, összevarrták hátul a tarkójánál a bőrt és bekötötték normálisan. A kísérő kérdezte a doktornőtől, hogy ő mostmár hazavinné a nénit, erre azt a válasz kapta, a mentők már nem szállítanak beteget, a betegszállítók pedig délután 4-től dolgoznak. 4-től!! Akkor volt fél 9.
A nő telefonálgatott, nem tudom mikor és hogy értek haza és hogy vitte fel a nénit a harmadikra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése