- Hagyd már a fűnyírást! Van otthon is dolgod, majd én megcsinálom.
- Mikor? Özön munkád van, nem leszel kész időben és így is kapkodsz.
- Mondom, majd megcsinálom... - Majd, ha fagy - gondoltam én. Összeszereltem a fűnyírót, a hosszabbítókat és nekifogtam. Kb 2 percet haladtam és leszakadt az ég, szakadó eső+jég. Visszarángattam a masinát a teraszra és beálltam az eresz alá. Kijött a műhelyből, ahol már izzott a vas, kajánul vigyorgott, én meg rámordultam:
- Fogadjunk, ezt te rendelted, csak azért, hogy neked legyen igazad? - Ő meg csak - elég gyengén - tiltakozott:)
Szerény véleményem szerint ez ilyen 'anyuka/feleség betegség' lehet mert Anyu is pont ugyanezt csinálja velem. Megbeszéljük, hogy mit és mikorra csináljak meg, majd kis idő múlva meglepődve veszem észre, hogy már kész van és / vagy utólag jön a "Semmit nem segítesz" és "Legalább annyit segíthetnél, hogy ... " ( cinikus hangsúllyal ) kezdetű monológok! Természetesen a legjobb az, ha valami minél előbb megvan de miért van az, hogy minden csak és kizárólag úgy jó, ahogy és amikorra például édesanyám elképzeli?! :-)
VálaszTörlésMinden egyéb esetben jön a durci! :D
Nem akarok általánosítani, miszerint minden nő ilyen de ... :-) :P
hihi:) megvannak a közös vonások biztosan, és hát korral jár. de leszel te még annyi idős :D
VálaszTörlés