Otthonról nem tudok mert... innen nem tudok mert... de ezt nem akarom folyamatosan így csinálni, mert túl szaggatott lesz életünk sztorija, ha havonta egyszer pötyögök ide.
Az utolsó pillanatban foglaltam pár napos nyaralásunkhoz szállást. Bennem már akkorára nőtt az ideg, mint ezek a hirtelen nyári viharok mostanság, mert a férjem az Istennek sem akarta rászánni magát az indulásra. Már lassan feladtam. Pedig fontos, hogy kiszabaduljunk otthonról mert nem az a típus, aki meg tudja oldani az otthon-nyaralást. Akkor már az van: főzzünk, csak van szennyes is, meg a füvet is le kéne vágni, meg kapkodja a telefont egymás után... Szóval mindenképpen ki kellett rángatnom a házból, úgyhogy egyszerűen elküldtem a foglalást egy helyre, ami a hirdetés alapján megfelelt és telefonon is leértekeztem, aztán mikor meglepődött mondtam neki, ha gondolja lemegyek a lányokkal vonattal, ő pedig jöjjön utánunk. Ritkán látott megdöbbenést sikerült az arcára varázsolni, még a szava is elakadt, majd indult csomagolni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése