Az egész múlt hét a szervezéssel telt, már amikor nem dolgoztam. Tesómék, apu, anyósom, a sógorom hívtak, kerestek ki, mennyit, honnan? Mindenki titta izgalom volt:) Csütörtökön még azt is felajánlotta a főnököm, hogy jöjjek haza, de annyi dolgom azért nem volt, hogy egész nap itthon legyek. Este megsütöttem a süteményekhez a lapokat, összesen 12-őt. Pénteken betöltöttem és megfőztem a káposztát. 1-kor zártam el a gázt, de mivel elindítottam egy filmet is, csak 2-kor aludtam el. 3-kor kijött a férjem és megkérdezte miért nem fekszem le normálisan, erre elmentem fürödni és kiment a szememből az álom. Nem voltam túl pihent...
Délelőtt érkeztek a barátok, akik nem akartak reggelizni. Aztán úgy egy óra múlva mégis megéheztek és mivel egyikük nem ehet káposztát, hát villámgyorsan sütöttem néhány fasírtot. A fiúk dolgozgattak, dumálgattak, közben bevontam a sütiket mázzal, elintéztem, hogy hazakerüljön a torta, a csajok befejezzék a takarítást. A bogrács állványt felállították a kertben és körbeültük, beszélgettünk, jókat nevettünk a kutyán és a kisebbiken, akik felváltva produkálták magukat.
Három óra felé elindultam előszedni tányérokat, poharakat, evőeszközöket. Mindent átmostunk, átnéztünk, megszámoltunk. Közben szóltam a fiúknak, hogy rendezzék az asztalokat és a székeket. - Nem, majd...! - Hát jó, úgyis fél 6-ra voltak hívva a vendégek. De még egy óra múlva sem mozdultak meg. Újra szóltam, bár láttam, hogy nagyon jól érzik magukat így együtt és sajnáltam robbantani a társaságot, de 26 ember leültetését akkor sem egyszerű kilogisztikázni. És, hát - nem túl nagy dicsőség - de felemeltem a hangom és a sarkamra álltam. Mire a két vendég fiú behúzta a nyakát és ennek láttára a férjem is megmozdult. Szerencsére, mert rá kellett jönnie, hogy nem kicsit elszámolta magát, úgyhogy ülhettek kocsiba és mentek apuhoz pótbútorért.
Gyors terítés, gyors fürdés, gyors smink és már jöttek is a vendégek. Látszott, hogy mindenki annyira készült erre a szülinapi bulira. Hoztak mindenfélét, italt, sütit, ajándékokat. Kapott telefont, boxzsákot, órát, könyvet. Persze morgolódott, hogy nem kellett volna, és minek ez a sokminden. Nem akarom felsorolni mennyiféle kaja volt és süti és innivaló, mert felesleges. Senki nem maradt üres hassal és tiszta fejjel. Akkor éjjel csak a tesóm felturbózott gyümölcssalátájából ettem (turbó=vodka). És totál elégedett voltam a helyzettel.
Látni így a családot együtt. Szülőket, nagyszülőket, unokákat, nagynéniket és nagybácsikat, barátokat... Csak néztem őket és nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy ezen meleg nyári estén az asztalokon égtek a mécsesek és a népek beszélgettek, nevetgéltek. Ezért az élményért nem fáradság a napokig tartó készülődés és éjszakázás.
És persze másnap, miután hajnal 1-ig pakoltunk, eljött mindkét tesóm, hogy azért nyugiban is eltöltsünk együtt egy kis időt. Lehet akkor már nem voltam túl kommunikatív, de nekünk nem is erre van ilyenkor a legnagyobb szükségünk, hanem, hogy együtt legyünk.
Talán ma került a helyére minden, vagy még nem? Ja, vasalnom kell a terítőket:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése