Nehezen hozok össze 5 olyan mondatot, ami összefüggő bekezdésnek számít. Még jobban kell koncentrálnom, pedig az elmúlt két hétben, odatettem magam rendesen. Festették az irodánkat - 15 év után. Felesleges, porlepte papírcsomók, összevisszaság, málló fal, alatta málló tégla, hogy vakolással kezdett a festő. Az egyik kolléganőm elment 4 nap szabira, a másik 5-re és ottmaradtam két plussz munkakörrel, a belső ellenőrzéssel, a pályázatírókkal és a főnökasszonyommal magamra. Magam vittem a pénztárt és az utalásokat, a levelezést. Közben még volt a Város Napja, tehát szombaton is dolgoztam.
Néha magamban már elvesztettem a türelmem még a családtagjaimmal és a barátaimmal is, hogy mi lenne mondjuk, ha végigmondanád a mondatot és nem várnád el, hogy jó szokásomhoz híven megfejtsem a félszavak mögötti tartalmat!! - Aztán ezekből lesznek a félreértések.Inkább kevesebbet kommunikáltam és utólag sem magyarázkodtam, lehet egy ilyen szituban én is félreérthető vagyok.
Rengeteg itthon a házimunka és rengeteg a tervem is. A tervekkel kapcsolatban mindet nagyon várom. És igen izgulok is, ami stressz, de nekem a jó fajtából valók ezek. Ezekből lesz a pozitív töltődés, az emlékek, amiket egy hintaszékből mesélünk el az unokáknak. Például, hogy milyenek voltak a kreatívos blogtalálkozók? és milyen volt egy népszámlálás? Ugyanis mindkettőben részem lesz. A blogtalira elkezdtem egy terítőt, de iszonyú lassan haladtam vele. Tegnap belehúztam és azt hiszem készen leszek.
Jelentkeztem népszámlálni, jól jön majd az a kis pénz a szeptemberben induló tanfolyamhoz. Sok menés lesz vele, vagy 150 háztartás jut fejenként, úgyhogy minden estém és hétvégém be lesz táblázva. Tervezek két nap szabit is, hogy a nagyobbik kistestvéremmel végre megejthessem azt a régen tervezett kirándulást. (Csak jó idő legyen! - és ezt nyugodtan veheted fohásznak Uram.)
Hétvégére nagycsaládos szülinapozás jön, az ajándékok beszerzését és szervezését indítottam a héten, megrendelés, fizetési lehetőségeim összehangolása, torta, különleges pálinka vásárlása.
Elhoztuk nagyanyámtól a leandereket, a kutyát elvittük oltani.
Lassan lehámlik az egynyaralásos barnaságom, most is húz a szívem a Velencei tó felé, amit idén nem láttam és most annyira jó az idő, olyan szép aranyszínnel süt a nap. Kár, hogy nincs a teraszon egy kényelmes székem ahová kimehetnék a hímzéssel.
De írnom is kellett most. Itt minden sorról lehetne még legalább 10-et írni, hogy pontosan mi hogy történt, hogy az iroda sárga lett és teljesen átrendeztük. Hogy mennyire nehezemre esett reprezentálni az ünnepségen és inkább, mint mosogató tettem volna hasznossá magam. Hogy egész héten nem volt hiba a pénztárban, semmit nem kellett keresni és érdekes, nekem senki nem húzogatta a száját a szolgáltatás minőségén, úgy, mint ahogy szokták. Elmondom még, hogy a terítőt el sem teszem, így félkészen sem. Ez lesz az eddigi legszebb munkám és nagyon tetszik:) - elfogult vagyok iránta, na:)
A lányok tegnap éjjel tüzijátékot néztek a városban. A kicsi miatt rettenetesen izgultam, ő mégis csak gyerek még az ilyen éjszakai mászkáláshoz még akkor is, ha csapatban mentek. Fenn voltunk éjfélig, akkor jöttek meg a barátnőjével, aki itt is aludt. Még mindig lapítanak, kíváncsi vagyok mikor éheznek meg?
Azért lett most ilyen hosszú, mert ha kiléptem volna, lehet nem kezdtem volna újat, hanem indultam volna a dolgomra, így ez most ilyen amorf lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése