Fülöp

Nagyon hiányzott már a kutya a háztól és rászántuk magunkat. A fajtaválasztással meggyűlt a bajunk, mert nekem egy akármilyen keverék kutyus is jó lett volna, a férjem inkább nagyobbat szeretett volna, a nagyobb azt mondta neki mindegy, a kicsi meg azt, legyen spániel. Szóval spániel... honnan a francból szerezzek olyan kutyát. Az volt a rémálmom, hogy valahol jó messze fogok fajtában és árban olyan ebet találni, ami megfelelő. Addig dumáltam a környezetemben a tervről, mire valaki kinyögte annak a srácnak a nevét, aki idevalósi és vannak kiskutyái eladók. Megkönnyebbültem, hogy nem kell majd a férjem nyaggatni, hogy menjünk el a kiválasztott kutyáért, hanem akár ölben is haza tudom hozni. (ugyeugye a jogsi hiánya!! - de ez idén megint nem fog beleférni.)  Végül csak ketten mentünk el érte. Jó választás volt. Aranyos, okos, játékos kutya, akit én neveztem el, bár a csajoknak először nem jött be. Tehát ő Fülöp:

Hát igen, állatot és gyereket fényképezni tudomány!