Környezet

Ha már itt vagyok, csak nem tudom megállni ,hogy ne írjam még ezt le - ki tudja mikor jutok újra ide. Szóval ezzel a mindenkinek igazi stresszt okozó környezettel kapcsolatban. Változó munka törvénykönyv. Az a véleményem, hogy többnyire emberi tulajdonságokon múlik egy munkahely belső rendje, szabályozottsága. A munkáltató a régi törvények mellett is akkor rúgott ki valakit, mikor akart és a nők is akkor mentek gyesre mikor akartak, és úgy lopták meg az alkalmazottak a cégeket, ahogy csak tudták. Mindenkinek - nekem is - vannak történetei ki nem fizetett túlórákról, káromkodó főnökről, táppénz helyett kivett szabadságról, ki nem adott szabadságról stb. A legfontosabb az összetalálkozott emberek minősége, azonos felfogása, a konfliktusok feldolgozásának módja. Olyan, mint a házasság. És egy rossz eseményről, ami először tragédiának látszik még kiderülhet, hogy jót hoz, vagy jobbat, mint az eddigiek. Nagyon rossz a helyzet. Kevés a munkahely és a politikusaink álomvilágban élnek, mikor százmilliókat költenek tüzijátékra és a Parlament díszkivilágítására, miközben kórházak és iskolák mennek tönkre.

Viszont ez sosem volt másképp, íme egy összehasonlítás az 1700-as évekből. Mikszáth: Fekete Város

"Vagyis úgy volt az, hogy a mi magyar eleinknek olyan hatóságaik voltak (már akkor is), melyek mindent elszedtek céljaikra, amit maguk el nem költöttek (innen származik a közmondás: "Csak az a miénk, amit megeszünk"), míg ellenben a szepességi szász városok hatóságai semmit sem szedtek el a polgároktól, sőt még nekik maguknak se engedték elpocsékolni azt, amijök volt. Mindég jó és körültekintő törvényeik voltak és azokat mindég megtartották; - nekünk is voltak néha jó törvényeink, de azokat néha se tartottuk meg."

Van ami nem változik több száz év alatt sem.

Erről csak ennyit mondanék. Nekem is rossz tapasztalataim vannak a közmunkaprogrammal, a rehabos programmal, a pályázati pénzekkel és sokminden mással kapcsolatban. De nem én hoztam, én csak alkalmazom a törvényt, még ha megfelelő emberanyagot a törvénnyel ehhez nem lehet biztosítani ezekhez.

Kérdezték, hogy én dolgoznék 30 e Ft-ért, mikor a segély is 28 500? Elmondtam, hogy dolgozom napi 9 órát 80-ért, ami más pénzügyesnek derogál és inkább feketén, vállal otthonra könyvelést 200-ért, a bérpótlót meg felveszi plusszban. Vállalom a felelősséget, a beszámolási kötelezettséget és a megfelelést a vezetőségnek, holott lerázhatnám magamról és kereshetném én is a kiskapukat. De továbbképzem magam, tanulok és előre nézek, mert az önsajnálat beleragassza az embert a jelenébe, amiből holnap már tegnap lesz és még sok mindent akarok csinálni a következő 30 évben. Mindenki úgy ideologizálja meg a saját hülyeségét ahogy akarja. Én is tudom, hogy ez a tudás többet érne, de ha egyszer nincs több! 

A családunkat is érinti a frank ámokfutása. Pontosabban nem a frank fut, azt futtatják, valami eszement pénzhajhászási vággyal, nem törődve a következményekkel csak a bankszámlán mutatkozó nullák gyarapodásával és egyre inkább kihozván vesztesként a kis embert, mit bűnbakot. A kormány pedig újabb rossz döntésekkel megint csak bebizonyítja alkalmatlanságát a problémák kezelésére. Miért nincsenek okos emberek a törvényhozásban? Nem érzelmesek, jó szívűek, szociálisan érzékenyek. Nem. Okosak. Olyanok mondjuk akik képesek meglátni legalább három összefüggést egy láncban. Ez már nagyban elősegítené a  komfortérzetünket ebben a válságban.
Amúgy a megítélésben nagy szerepet játszik az alkalmazkodó képességünk. Mennyire van B tervünk baj esetére, milyen gyorsan találunk megoldásokat a problémáinkra, mennyire vagyunk rugalmasak. Ez jelenti mennyire vagyunk életképesek, ha nem jön össze amit terveztünk, vagy amire vágytunk. A megoldások tárháza erőtől és fantáziától függ. Sokan költöznek el otthonukból, élnek hosszabb ideig távol családjuktól, mennek külföldre dolgozni, vállalnak külön munkát, dolgoznak otthonról, kiemelik a hobbijukat a munka szintjére, kezdenek tanulni, vállalnak önkéntes szolgálatot és még sorolhatnám mi zökkentheti ki az embereket a fásultságból, vagy a reménytelennek hitt helyzetükből.

Minél többet olvasok erről, annál jobban kirajzolódik az, hogy a világ állása jobbára a saját szemléletünktől függ. Nincsenek háborúk, nincsenek halálos járványok, nem éhezünk és még fájdalomcsillapítót is lehet kapni a gyógyszertárban. Mégis mi vagyunk a legszerencsétlenebb nép ezen a bolygón. Azért tényleg túlzás az az elégedetlenség amivel éljük ezt az életet. Voltak olyan válságok, amiről nem is tudtunk, most is csak azért jut a tudomásunkra, mert az internetnek hála mindenről olvashatunk, olyasmikről is amit a 60-as, 70-es, 80-as években az újságok nem írtak meg. Az emberek csak végezték a munkájukat, a politikusok és a gazdaság szereplői meg játszották a saját kis meccseiket a hátuk mögött/fejük felett. Most sok mindent tudunk, lehet véleményünk, felháborodhatunk... És ők mit csinálnak? Ugyanazt! A kutyát nem érdekli ebben a fene nagy demokráciában, hogy rosszallással nézzük bizonyos rétegek aránytalan meggazdagodását, hogy meg akarják mondani mit olvasssunk, mit nézzünk, mit együnk. Az ember gondolkodjék néha a saját fejével. Nem ül a hűtőmben és a kamrámban egy szóvivő és egy ellenőr. Ha házitejet akarok inni, ha otthon sütöm a kenyeret, ha a gyerekemnek is azt mondom, ha úgy gondolja menjen külföldre dolgozni, akkor megtehetem. Persze megtehetném, ha tiltanák is, de azért annyira nem rossz a helyzet, csak el akarják sokszor hitetni velünk, ha a saját fejünkkel gondolkozunk az anarchiába vezet, az rosszat tesz, csak menjünk az egyen úton, amit kiszabnak és várjuk a megdicsőülést. Mindegy, ha az örömtelen és szürke és ártó, a lényeg, hogy elvárások szerint éltél. Mindenkinek a saját életét kell élni. Örömet, feladatokat és vele minden nehézséget önmagáért és azért a pár emberért vállaljon, akiket szeret. Mert ez az élet most van és bár nem vagyok egy ezoterikus tudor, de az élet ebben a pillanatban is történik velünk és fogalmunk sincs mi lesz holnap.
Pl Badacsonyban voltunk, mikor jött az a meteor és szombaton este nem is tudtuk mi volt az erős hang és a fény, csak vasárnap reggel láttam, hogy Indexes főcím a meteor érkezése. Nos, jobb is, hogy nem tudtuk előre és ennyi erővel lehetett volna nagyobb, akár a fejünkre is eshetett volna, de nem esett és abban a pillanatban nem is érdekelt minket mi volt az. Furcsa...