Tegnap arra eszméltem, hogy újra blogolok fejben. Megörültem ennek az érzésnek, mert hónapok óta nem éreztem már. Ezért is írtam este.
Sok dolog van, amit le kellene írni, hogy megmaradjon, hogy évek múlva, visszaolvasva legyen nyoma. Sok olyasmi, ami a politikával, a gazdasággal, a pénzzel az Unió-val kapcsolatos. De sajnálom a szűkös időmet erre pocsékolni. Az emberek aggódnak, teljes a bizonytalanság. Furcsa, mert a pénzügyek alakulásán nem stresszeltem igazán sosem. Éltünk nagyon szegényen. Viszont mostanában, mintha erősödne a jogtalanság. Mintha a politikai túlkapások gyakoribbak és szemtelenebbek lennének, mint eddig. Ez érint rosszabbul. A maradék bizalmat is elvesztik az emberek, a demokráciába vesztett hitet. Visszajön a jó öreg kommunizmus? Ennyire be kell majd állni a sorba? Igaz, írtam már erről egy régebbi posztban, de annyira előttem van az a lánglelkű ifjúság, aki a rendszerváltáskor fellépett a megrögzött dogmatizmus ellen.
Vagy játszam egyszerűen a várjuk ki a végét? - nevű játékot, mielőtt véleményt mondok? A túl sok információ sem vezet sehová, mert abból jut bőven, főleg ha rászánok egy órát a hírek átböngészésére. Egymásnak sokszor ellentmondó hírek és mindenhonnan ömlik a nyilvánvaló hazugság. Ez megdöbbentő!
Játszam a homokbadugomafejemet - nevűt? Akkor meg lemaradok valami fontos infóról, mondjuk ha bemondják a rádióban, hogy valahol már lőnek:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése