Olyasmit szerettem volna ajándékba adni a kollégának, ami személyes, de nem bizalmaskodó. Ami felderíti, és jókedvre hangolja, amit mindennap kézbe vesz. Ritkán találkozom ilyen nyíltszívű emberrel, aki ilyen gyorsan beilleszkedik valahová és bizalmába fogadja az idegeneket. Talán ez élete katasztrófáinak oka is. Túlontúl megbízik mindenkiben és folyamatosan csalódik.
Szóval adott volt egy agyonig kopott határidőnapló, ami lecserélésre várt nála, de inkább szerette volna becsomagolni valamibe, mert ebben van az összes cím és telefonszám, amit az üzleti életben használ. Innen jött az ötlet, hogy névnapjára készítek neki egy borítót. Fogalmam sem volt milyen motívum legyen, de valami miatt az életfa motoszkált a fejemben. Talán, mert akkortájt ilyen szimbólumok után olvasgattam.
Viszont nem találtam olyat, ami textilből kivitelezhető lett volna, ezért rajzolnom kellett. Sehogy sem jött az ihlet. Azután egy vasárnap délután eljöttek a tesómék és iszogattunk. Elmentek és én két pohár bor után olyan életfát rittyentettem egy kockás füzetbe, hogy magam is meglepődtem:)
Nem mondtam neki mimindent jelent az életfa, elég ha én tudom és az hogy mindenkinek tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése