Írok...csak úgy, mert hiányzik. Esik, sötét van. Haladok a munkával - nincs főnök - gyorsabban, mint ahogy szoktam. Ez tegnap is így volt. Nézegetem az álláshirdetéseket ebédszünetben. A múlt héten kettőt találtam, ezen a héten egyet sem. Nézegetem a tesóm miatt is. A 90% hülyeség: ügynök, ügynök, legyél vállakozó, számlaképes, internetes munka=piramisépítés. Aki esetleg átlagos, napi 9 órában szeretne dolgozni az nem tud, nem talál. Lesz jobb is? Ha valaki már egy éve munkanélküli, hogy fog elhelyezkedni? Addigra kijön az iskolából egy újabb generáció, másnak letelik a GYES, egy állásra 100 jelentkező lesz(vagy 400).
Mi lenne, ha az emberek abból élhetnének meg amihez értenek, vagy amit szeretnek csinálni. Feltéve, hogy valaki szeret dolgozni. Én szeretek. Ha látom értelmét. Itt is úgy indult minden. Nagy lendülettel! Korszerűsítsünk, fejlesszünk, ötleteljünk. Úgy gondolom, mindent jól csináltunk, most mégis elromlani látszik az egész. Sajnálom, de ha már hetek óta bennem motoszkál, hogy "mit keresek én itt?"- akkor szeretnék lépni. Merre? Irány van, csak a lehetőségek szűkösek. Várni kell. Akarni. Tenni érte. Igyekszem.
Mi lenne, ha az emberek abból élhetnének, amit szeretnek és tudnak csinálni?
VálaszTörlésŐskáosz, a személyes szabadság túlburjánzása és túlmisztifikálása már így is rendesen összezavarta az embereket, és nem tudnak élni a szabadságukkal, helyett sokkal rosszabb és kevésbé kielégítő utakat választanak, mintha kényszer alapján cselekednének...
valahogy így...
VálaszTörlés