Tépelődöm, aztán megnyugszom. Megint tépelődöm aztán megint megnyugszom. Hol ez, hol az tart hosszabb ideig. Anyámék is átélték ezt? Ők is aggódtak? Kár, hogy már nem tudom tőle megkérdezni:( Pedig szeretném, adjon tanácsot, hogy is kellene ezt csinálnom? Egyáltalán kell-e csinálnom bármit is? Elég a példamutatás, vagy szájbarágósan mondjam el, részletesen? Nem mondhatom meg, hogy ezt így kell csinálni, mert senki módszere sem üdvözítő. Az irányvonalakat már megadtuk, de képes lesz-e az adott szituban dönteni? jókor igent, vagy nemet mondani? Vagy hagyjam, mert okos és tudni fogja mi a jó neki. De biztos az a jó amit adott pillanatban annak érez? Meg tudom védeni egy csalódástól, egy szívfájdalomtól? Szeretném nagyon, de ez hozzátartozik a felnőttéváláshoz. Tudja, hogy hozzánk bármikor fordulhat. Tudja? Én bármikor fordulhattam az anyámhoz, mert mi nem voltunk egy ölelkezős, puszilkodós család és nekem szerintem sosem mondta egyik szülőm se: szeretlek, de nem is hiányzott. A megadott háttér az amitől olyan biztos voltam a családi kapcsolataim erősségében. A gyerekem érzi ezt? Remélem. Beszélnem kell vele, mindenféléről, olyasmiről is amihez eddig fiatalnak gondoltam.
A lányom talákozott egy fiúval...
hű:)
VálaszTörléshát ja:)az apja is ezt mondta;)
VálaszTörléső hogy áll hozzá? szerintem, ha nincs meg benne a "jaj, mit szól az anyám" gondolat, akkor tuti jól fogja viselni, mert akkor önmagáért éli meg, nem a játszandó szerep miatt. mondom én, a férfi... :D
VálaszTörlésjó ég hold, szerepekben éljük meg az életünket, te is tudod, beszéltünk már róla:)
VálaszTörléstegnap én neteztem, ő ledőlt mellém az ágyra és ott sugdosott el dolgokat és annyira tetszett, amiért ilyen:D
jóvanna, irigykedek. :)
VálaszTörlésés mit irígyelsz? azt, hogy ő most kezd ismerkedni azzal, amiről mi már mindent tudunk? :)
VálaszTörlésazt, hogy van ilyened.
VálaszTörlés16? :)) hű:)))
VálaszTörlésazallam: aki korán kezdi...:)
VálaszTörlés