Az a jó a mai világban, hogy van - ugye - választási lehetőséged. Tanulhatsz, vagy nem. Házasodhatsz, vagy nem. Szülhetsz, vagy nem. Válhatsz, vagy nem. Meleg lehetsz, vagy leszbi, vagy amit választassz. És így tovább... És mindehhez megtalálhatod a hozzáillő csoportot is, vagy kivonulhatsz a civilizációból akár. A korlátok a saját döntéseid.
Régebben szigorú szabályok alakították egy közösség életét. A vallás, a szokások, a hiedelmek, vagy egyszerűen csak a "falu szája". Ma mindenki magasról lesz@rja, ki mit gondol, a magánélet szent és sérthetetlen.
Akkor miért van olyan sok depressziós, boldogtalan ember? Elvégre úgy élünk ahogy akarunk? Nem?
ez igen, ez kérdés!
VálaszTörlésakiket nem segít a szabadság boldogsághoz
akik másképpen szeretnének élni, mint ahogy tudnak, azokon asszem nem
hujj, sietek éppen ahhoz, hogy a teljes véleményemet elmondjam:)
VálaszTörlésröviden: szerintem a fizikai jellegű szabadság akadályozza az önmegvalósítást, az, hogy megtehetünk sok mindent, a belső értékeinkről elveszi a hangsúlyt, és a fizikai helyünk keresgélése közben hajlamosak vagyunk ezekkel a külsőségekkel azonosulni. "Én az vagyok, aki bulizni jár, ilyen vagyok, fogadj el". "Én Karrierista vagyok", "én meleg vagyok", de az, hogy belülről milyen az ember, az már elveszik. A belső igazi szabad Én független a szexuális orientációtól, a fizikai körülményektől, az életviteltől. Mert ez az az én, ami minden helyzetben megmarad.
Talán egy börtönben könnyebben felismerhető. Így viszont a fenenagy szabadsággal saját magunkat zárjuk börtönbe...
Számomra pont az az érték, hogy a "fene nagy" szabadsággal ki, hogy tud élni. Ki hogy képes elhelyezni magát a világban, megismervén a saját korlátait, meghúzva a saját határait. Ha szinkronba tudja hozni a lehetőségeit a vágyaival, maximálisan kihasználva a szabadságot, amit a mai világ nyújt, akkor boldog lehet. Ha nem ismeri fel a difit...na ott a bibi. Persze ebben a szabadságban is rengeteget kell küzdeni, csak nem ugyanazok az ellenfelek, mint régen:)
VálaszTörlés