Régebben még többször bandáztunk többen is. Ha volt lehetőségünk kibéreltük nyaraink (és lázadásaink) kedvenc színhelyét Zánkán, a csapattábort. Összeverődött innen a környékről 30-40 ember és irány a Balcsi. Akkor is mentünk, ha nem tudtunk ott lenni egész héten, csak hétvégén. Igaz, hogy eltelt majd egy nap az odavissza úttal, de kit érdekelt? Pár év után már a kezeimben volt a menetrend, pláne, ha a többiek után két nappal értünk le.
Megérkezés kb10-11 óra. A tábor körül minden csendes, épphogynem hullaszag, de hasonlít. Autó leparkol, cucc kipakol, hűtőbe, konyhába. Még mindig senki. Körülnéz... A környék, mint egy hurikánnal táncot járó tornádó söpörte vidék. Szemeteszsák keresés és pakolás. Üres üvegek, kajamaradék, papírféle izék, gyanús kinézetű bigyók és több más azonosíthatatlan gezemice. A szennyesek egy másik kupacba, félpár zoknik várakozó álláspontra helyezése, törölközők összehajtogatása. Mikor az első sóhajok (nyögések) hallatszódnak nyomás a konyhába és feltenni a kávét. Ez akkor ment a legjobban, ha legalább két kávéfőző volt. Aztán valami kajaféle után nézés, lehetőleg olyan mennyiségben és minőségben, hogy legyen készen, mikor ennének és mivel ennek az időpontja kora délutántól másnap délig lehetett esedékes, így általában lecsó, rántotta, zöldségleves volt a menü. Ja és volt olyan aki kettőt fordult, mert az első adag pocsékba ment nála:P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése