A két húgomé.
A fiatalabb áprilisi, az idősebb májusi. Hármunkról órákig tudnék írni. Egyszerűen ennyi: szeretjük egymást. Olyan ez, amit nehéz megfogalmazni. Csak együtt akarunk lenni. Nincsenek elvárások, nem nézzük a másik külsejét, nem akarunk tőle semmit. Valami mély összetartozás érzés van köztünk, valami ősi, mintha örök időktől fogva ismernénk egymást, pedig annyira különbözünk.
Megegyeztünk, mivel mindenki elég gyenge lábakon áll anyagilag, nem ajándékozunk. A nagy semmit mégsem adhatom nekik. Így csináltam, két tatyót, mindkettőnek a hozzá illő színvilág szerint. Örültek neki. Ha nem is használják, emlékbe jó lesz:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése