Szeretem...

...a biciklimet, aki másszóval kerékpár. Ő az: 

Új még, össze kell szoknunk. Lehet nem a legdivatosabb, de én már nem akartam montainbike-ot, se teleszkópokat, se design vázat, csak egy kényelmes drótszamarat, aki a következő tíz évben elcipel mindenhová, ahová menni szeretnék.

Erre mit csinál?? Rögtön a második utunkon defektet kap! Még jó, hogy autó is van a háznál és megmentett minket az én hercegem 10 perc alatt. Mikor hazaértünk - négykeréken - csendesen elbeszélgettem vele és megegyeztünk, hogy a tartós barátság alapja a bizalom és ha én nem bízhatom meg benne, akkor legközelebb otthonmarad. E társalgás lefolytatása alatt a megmentőnk befoltozta a kereket, én pedig asszisztáltam és legalább ezt is megtanultam. Azóta minden rendben.

Reggelenként, ha szép idő van együtt kelünk útra és tekerünk 2x45-50 percet a munkába és vissza.