Minden évben egyszer elmegyünk Székesfehérvárra, a Tűzzel-vassal kovácstalálkozó okán. Szeretem ezt a várost. Tágas, barátságos és csupa kellemes élményem fűződik hozzá. Mióta a skanzenben van megtartva a vásár, sajnos nem tudok sétálni menni, mert azon a környéken csak a lakótelep és a tesco meg a pláza van, az meg nem igazán érdekel. De míg a Zichy ligetben voltunk, addig mindig körbejártam a sétálóutcát és a parkot, van ott virág óra és szép régi épületek.
Barátokkal találkozunk ott, szíves fogadtatásban van részünk, reggelire zsíros kenyér, ebédre gulyás, sütemény, szóval minden jó. Alig érkeztünk meg, megjelenik a kis fickó, aki képes kezet csókolni nekem, de mivel tudom mi újság vele, hát hagyom, mert ez a gesztus szívből jön. Kipakolás és hülyéskedés, részemről meg buzgó imádkozás, hogy ne jöjjön közelebb az a sötét felhő, ami elcsúnyítja a horizontot. Eső nem volt, viszont a rekkenő hőségben izzadtunk rendesen és feltámadt a szél, fújta a port, ami teljesen belepett minket. Meg is jegyeztem, hogy nem volt túl célszerű fekete pólóban menni. A fiúk jöttek mentek, így hol az asztal mögött álltam, hol meg mögöttük ültem. Mondtam is a férjemnek, egy élmény órákat a hátsóját nézni, úgyis olyan ritkán látom, de nem bánom, mert jó segge van:)
Egyszer majdnem elaludtam, a fiúk észre is vették, hogy megbillent a kezemben a könyv, ezért kaptam egy kávét. Az egyik barát esküvői meghívóval lepett meg minket. Rögtön szóltunk, hogy sajnos pont akkor Tapolcán leszünk és nem fogunk tudni elmenni. Küldök majd nekik valamilyen szép képeslapot. Tényleg sajnálom, mert Szentendrén lesz az esküvő és sosem voltam még ott. Biztosan nagyon szép lesz.
A színpaddal szemben volt a sátrunk, így egész nap láthattam azokat a műsorokat, amikről tavaly lemaradtam. Néptánc, japán kard formagyakorlat, íjászkodás, vívás, népmese mondás, ágyúlövés és sok minden más volt a program. Este még volt színelőadás is, Szentivánéji álom című darabot adták elő, de akkor mi már úton voltunk hazafelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése