Mostanában volt párszor olyan érzésem, hogy teljesen felesleges amit csinálok. A munkában felmerültek régi dolgok, amelyek elmulasztása miatt most kell szívni, a helyrehozása pedig rám hárul akkor is ha nem én követtem el a bakit. Ez rengeteg időmet elveszi. Nem gondoltam volna, hogy fél év után még mindig tartogat a szekrény csontvázakat.
Itthon is mindenki rohan. Vizsgák, fellépések, munka... a házimunka meg sem látszik.
Lehet kezdek megint fáradni, pedig olyan nagy lendülettel kezdtem el itt dolgozni és az elején jól vettem a rögtön elém tornyosuló feladatokat. Lehet többet vállaltam, mint amennyit elbírnék? Nem hiszem. Inkább csak pillanatnyi leeresztés.
A kisebbik a barátnőjénél, a nagyobbik tanfolyamon, a férjem a tesójánál segédkezik valami barkácsolásban. Reggelire megettem egy tányér epret mézzel és kukoricapehellyel és forrázok majd magamnak egy kis bodzateát. Délelőtt találkozóm van munka ügyben egy fazonnal, akit nem is ismerek. Érdekes lesz odamenni a címére és elmagyarázni ki küldött és miért. Remélem gyorsan és simán végzek.
Jó volna napozni egy kicsit, mert ez a tél színem még mindig nem akar elhagyni, de mitől is tűnne el? Az irodába nem süt be a nap. Az utóbbi két délutánt anyósomnál töltöttük. Segítettünk a kertben, az udvaron, tegnap pedig halat sütött nekünk és nála ettünk. Este még itthon is meglocsoltam és lemostam a teraszt, de csak most tudatosul bennem, hogy így leírom, mert néha olyan automatikusan csinálok dolgokat, mint aki transzban van, pedig kamasz korom óta nem csinálok ilyet, mert akkor elmarad az élmény maga és olyan, mintha nem is éltem volna meg. Mondjuk ez nem olyan fontos mikor az ember kapál, vagy bevásárol, viszont egy-egy beszélgetés alatt nem kellene így tennem...
Tegnap délután megvolt a szokásos bevásárlásom is. Átmentem biciklivel a szandai Tesco-ba. A szokásos kört futottam: a hétre való cukor, tej, tészta, öblítő, apróságok a gyerekeknek. Úgy csinálom, hogy akkorra végezzek, mikor a férjem a meló után kiér a városból. Megáll a parkolóban, bepakolunk, ő jön tovább haza, én meg gurulok utána. Ez praktikus megoldás, mert így neki nem kell részt venni a vásárlási hercehurcában, én meg mozgok egy kicsit. A tegnapi hazajövet különösen jól sikerült. Olyan erővel tűzött a nap, hogy félúton libabőrös lettem tőle. Jobb fülembe bedugva a rádió... lehet repülni is tudtam volna...
Úgy volt, hogy holnap kirándulni megyünk buszosan, de lefújták, nem lett meg a létszám. Eléggé lekonyultam ettől. Jó lett volna kimozdulni. Próbálok valami alternatívát keresni, de nem szívesen veszem rá a férjem, hogy miután ma levezet 300 km-t, holnap újra üljön autóba. Marad a napozás és a pihenés:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése