Szóval olyat tettem, amit már évek óta nem... tojást festettem. Magam is meglepődtem rajta, ezért írom meg ezt a posztot. Nekem a Húsvét régóta a gyászt jelenti. Abban az évben, ezen a tavaszi ünnepen halt meg az anyánk. Azóta mindegy milyen hónapban és milyen napra esett, én mindig ehhez kötöttem az érzést. Húsvétkor mindig a veszteség járt át, a visszafordíthatatlan történés újra átélése. Mikor meghalt elfogadtam, támogattuk egymást a családdal és nem misztifikáltam túl a tényt: ő már nincs köztünk. Viszont a pótolhatatlan űrt minden évben átélem egyszer, így tavasszal, mikor elméletileg a feltámadást ünnepeljük. Szerencsére a gyerekeimnek nem igazán hiányzott, hogy nagy ünnepet rendezzek a Húsvétnak, elfogadták, hogy nem rajongok érte. Nemigazán terheltem őket ezzel. Mostanra úgy látszik megbékélek a világgal és tudomásul veszem a véletlen egybeesést. Szerencsétlen Húsvét nem tehet erről az egészről.
Tehát tojásfestés, hagymahéjjal és valami szellőszerű megkönnyebbülés. Jó programot tervezünk a hétvégére és a valódi évforduló még csak két hét múlva lesz. A kilencedik...
1. :(
VálaszTörlés2. ha szép idő lesz, akkor remek programokra van esély a hosszú hétvégén, mi is benne vagyunk a tervezgetésben
Igen, nagyon várom már. Talán ez kibillent minket ebből az ütődöttségből:)
VálaszTörlés