A nyugis vasárnap alatt rájöttem, hogy rosszfelé engedtük a dolgainkat. Igen, rosszfelé, mert hagytuk, hogy a mindennapi feszültségek ránktelepedjenek és megmérgezzék az együt töltött időt. Nem hangos veszekedésre és ajtócsapkodásra kell gondolni, hanem iszonyú nagy hallgatásra. Annyira vigyáztunk, hogy a napközben bennünk felgyülemlő feszültséget kizárjuk otthonról, hogy egy ideje már 0 kommunikációval éltünk. Nem visszük haza a problémákat! - felkiáltással indult a dolog és egy ideig működött is. Csak egy idő után már az embernek otthon is azon járt az agya: mit b*sztam már el megint? mi vár benn holnap? kit rúgnak ki következően?
Mivel mindketten meg akartuk óvni a másikat a problémáktól, így nem beszéltünk róla, mert tudtuk a másiknak is ugyanilyen bajai vannak. A nagy hallgatásokból pedig találgatások születtek: rossz velem? van valakije? már nem szeret?
Nehéz időszak ez, de meg kell találnunk egy középutat, hogy ne legyenek köztünk üresjáratok, feszültségek, felesleges kérdések. Az együtt töltött nap gyerekek, házimunka és a megszokott rutin nélkül feldobott és ellazított minket. Az összeszokottság okozta biztosan, de gyorsan tisztáztuk a félreértéseket, amire már nagy szükség volt és így vágtunk neki ennek a hétnek, felvérteződve egymás támogatásával és szerelmével:)
Na ugye, hogy mi van!? :-)
VálaszTörlésA több, mint 17 év szeretet és szerelem többet érdemel annál, minthogy "a másiknak is ugyanilyen bajai vannak" - ha másért nem, hát éppen ezért kell megosztani vele az ügyes-bajos dolgaidat! Tapasztalatom szerint a kezdetek-kezdetén kimondatlan apróságokból előbb bizonytalanság (és találgatás, ahogy írtad), később pedig oltári nagy baj le(het)sz!
Nem vagytok összenőve, de még a különböző mentalitású párok is össze tudnak annyira hangolódni egy bizonyos idő elteltével, hogy bármit meg tudjanak beszélni egymással úgy, hogy az ne legyen a másik terhére! Szerintem nem érdemes sokáig halogatni. Egyébként amíg két ember többször mondja azt, hogy "mi" az "ő" és az "én" helyett, addig azt hiszem nem lehet nagy probléma... :-)
Igazad van:) A nagy problémák amúgy sem itt kezdődnek, bár hajlamosak vagyunk néha a bolhából elefántot csinálni. A hallgatás viszont az egyik legnagyobb hiba amit elkövethetünk. Pedig csak meg kellene kérdezni: mi baj?
VálaszTörlésmenni fog az a középút
VálaszTörlésmi mindig kipletykáljuk a feszültségeinket, ha meg sok, akkor éreztetjük egymással, vagy megálljuk:)
A gond akkor kezdődik, ha már más nem jut eszedbe, csak a problémák. Na azon nehéz változtatni. Napi 9-10 órában ér a szar és gombnyomásra elzárni...nemtom.
VálaszTörlésde miért kéne elzárnod magadban? pont ez a lényeg: kiadod, amit kell, aztán ha sok, akkor legyen ott a másik megoldani segíteni, vagy a figyelmedet elterelni... néma gyereknek viszont anyja sem:)
VálaszTörlésmár magamnak is sok(k) vagyok néha
VálaszTörlésTényleg nehéz ügy, de ilyenkor csakis azt tud segíteni, ha másra tereled a gondolataid! Ebben tud segíteni neked egy barát, egy társ vagy a maunika só :D
VálaszTörlésps. na jó ez csak vicc volt nem szabad ilyesmivel pusztítani az agysejtjeinket :-)
:)
VálaszTörlés