Hazaértem. A lányom iskolájában voltam nyílt tanítási órákon. Konkrétan két órán, nyelvtanon és törin.
Hazaértem, bedobtam egy kávét és még mindig itt ülök ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám. Az ágy arra vár, hogy felhúzzam, a kelt tészta, hogy kakaós csigává süssem, a ruhák a gépben, hogy kötélre kerüljenek. Tovább folytatom az eszmefuttatást, amit a hazafelé sétálás alatt kezdtem el.
Elnéztem a gyerekeket az iskolaudvaron. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve ácsorogtak a szünetben. Beszélgettek, nevetgéltek. Az jutott az eszembe, amit ők még nem tudnak. Ímmel-ámmal bemennek órára. Alig várják, hogy vége legyen a tanításnak, iskolának és fogalmuk sincs, hogy ami nem a tantermek falai között történik velük, az az igazi iskola. Tanulunk az utolsó percig, készülünk, vizsgázunk, jópárszor megbukunk és ha szerencsénk van, lehetőségünk van javítani.
A lányom osztályába csupa "egyencsaj" jár. Nem tudom hogy hoztuk őket így össze. Mindegyik hosszú hajú, vékony, hosszúlábú 12éves. Csőnadrág és fekete, lila és pink színek. A hajszínük még nem egyforma, de lehet ez csak idő kérdése:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése