Nem vidám történet

A hét elején, a munkám kapcsán szükségem volt egy információra. Végső mentsvárként egy gyesen lévő kolléganőt hívtam fel, hátha ő emlékszik a kérdéses dologra. Sajnos nem tudott segíteni, viszont megkérdezte, hogy ismerek-e egy bizonyos nőt - mondta a nevét - aki itt lakik a városban és velünk egyidős. Nem tudtam mire vélni a kérdést, de mondtam neki, hogy szívesen segítek, gondolkodom és utána fogok nézni. Délután rákerestem az iwiw-en. Mikor megláttam leesett ki is ez a csaj. De csak látásból ismerem, tudom, hogy elvált, két vagy három gyereke van és takarítással foglalkozik. Visszahívtam a kolleginát és mondtam neki, amit megtudtam. Nem kérdeztem, magától mondta el: - Ő a másik nő. - Micsoda??!! - Elhűlve hallgattam, a sztorit, miszerint a férje otthagyta őt és a hét hónapos kislányukat ezért a csajért. Le voltam döbbenve. Álomszerűen jólműködő kapcsolatnak ismertem meg a házasságukat. Megismerkedtek, egymásba szerettek, lakást vettek, és nagy örömmel várták a kisbabát. Mindketten felsőfokú végzettségűek, az asszony informatikus. Másfél hónapja még együtt hozták be a munkahelyünkre a picit és a férj ott támaszkodott a pénztárpulton és büszkén mutogatta a babát a hordozóban. Hogy tud ilyen gyorsan elromlani valami, ami sok időn keresztül jól működött?

Persze nem ismerem olyan jól a hátteret és az emberek jó színészek, ha el akarnak titkolni valamit, vagy valaminek a tökéletes látszatját akarják kelteni. Csak sajnálom...