Nem volt szándékos, de sikerült ma akkora vitát szítanom, hogy még...
Benn volt az idős és a bejáró kolléganőm. A bejárós elmesélte, hogy meghalt egy távolabbi rokona hirtelen és a család kényszerűségből - mert nincs semmi tartaléka - kölcsönt vesz fel a temetés költségei miatt(400 000 Ft). Én meg - idióta - elmondtam, hogy már egyszer közöltem a férjemmel, ha valaki a halálom után márványt mer emelni fölém, azt élete végéig kísérteni fogom. Teljesen elképedve fordultak felém, hogy mit gondolok én, meg, hogy a család, meg a gyász és a tisztelet!!! - bennem rekedt még a szó is. Amúgy sem vagyok egy vitatkozós típus.
Életünkben sincs elég pénzünk arra, hogy ÉLJÜNK. Halálunk után meg százezreket költünk valamire, ami tök fölösleges. Ennyire hülyék vagyunk? - Na mindegy. Ők folytatták az eszemefuttatást utána nélkülem, mert nem akartam meggyőzni őket semmiről.
Egy síremlék, és maguk az emlékek is meddig fontosak? - Míg van aki emlékszik a kedves halottra. 30-40 évig. És utána? Az enyészeté lesz az egész. 25 évente meg kell újra váltani a sírhelyet, odatemetkezhet egy család folyamatosan több 100 évig. Hangzott el egy érv. Manapság? Mikor szanaszét vagyunk a világban. Az eredménnyel pedig két-három hetente - mikor kimegyek a temetőbe, magam is szembesülök - elhagyatott síremlékek, amiket belep a gaz.
Vigyék a hamvaimat valami olyan helyre, amit szerettem - nemtom - Tisza part, Velencei-tó - és szórják szét. Ha évente egyszer valaki arra jár, emlékezzen meg rólam, de azt a pénzt amibe egy temetés kerül inkább nyaralják el és egy pohár pálinka/metaxa/jager mellett sztorizgassanak a közös emlékekről:)
teljesen egyetértek veled, én is az emlékezésnek a spirituálisabb formáját preferálom
VálaszTörlésaz ún. kötelező sírhelyes temetés ott előnyös, ahol egy kupacban van a család, és tényleg még a hatodik gyermektelen nagynéni sírját is rendbe teszi évente valaki. nálunk ez nincs, sajnos nem is valószínű, hogy sikerüljön, pedig nem lenne rossz egy ilyen élet... de nem azt a világot élem, így marad a liberálisabb megoldás, és az, hogy a gyökereket a lelkemben hordozom...
Hmmm.. Most az jutott eszembe, mikor Anyunak kész lett a sírhelye. Amikor még az a kis hant volt és a fejfa, sokkal közelebb éreztem magamhoz. Elkészült a síremlék és huss! Ő már nem volt ott. Amikor tudok, kimegyek a temetőbe, de nem ott tudok emlékezni Rá.
VálaszTörlésTesód