2010. április 29., csütörtök

Nyakatekert

Szóval, egész délelőtt hallgattam, ahogy panaszkodik. A végén szívem szerint hozzávágtam volna valamit, de 2i disztingvált - mint legtöbbször:)

Szóval valahogy így hangzott: - Már napok óta miattuk rohangálok. Protekciót szereztem, elmentem vele, megnéztem vele, kiválasztottam neki, elintéztem helyette... - és csak dőlt belőle az indulat.

Kérdem én: - Mi a jó büdös francért segít valakinek, akit ad1: utál, ad2: viszonzást vár cserébe, pedig tudja, hogy nem fog kapni két dolog miatt: - eleve nincsenek jó viszonyban, az ő segítsége nélül is megoldották volna a problámát.

Ha segítek valakinek evidens - számomra - hogy nem magamat nézem benne. Nem azért teszem, hogy később felhánytorgassan, vagy más előtt felvágjak vele. Azért csinálom, mert segíteni szeretnék, vagy megsajnálom, vagy a lelkiismeretem úgy diktálja. Ha meg tudom oldani akkor úgy, hogy a másik észre se vegye.

2 megjegyzés:

  1. milyen jó is az olyan "barát", aki egyszercsak benyújtja a számlát... főleg, ha az a számla egy vita során az álláspontod elvetésére való igényt tartalmazza...

    VálaszTörlés
  2. Ja, és ez azt jelenti , hogy többe kerül, mint maga a szívesség:(

    VálaszTörlés

Reálisan :)

"Az élet sokkal inkább hétfő reggel, mint szombat este."