Hideg van. Ez most jól jött. Úgy be volt dagadva reggel a szemem, hogy alig tudtam kifesteni. A fagy jót tett.
Miért nem tudok(tudunk) ebben a korban úgy örülni dolgoknak, mint régen. Legalább csak percekre, felhőtlenül, mint gyerekkorban. Ha megkapok valamit, amire régen vágytam elmarad az az eufórikus öröm, ami logikusan következne. El van intézve egy félmosollyal és rögtön mögötte ott látom a problémákat. Ott sorakoznak a jövőbeni megoldandó helyzetek, a megkapott dolgon túllépve a feladatokat látom, azt hogy mennyi dolgom lesz ezzel és bár ezek egy része felvillanyoz, a felesleges körök árnyéka elkedvetlenít.
Nem tudok örülni úgy a dolgoknak mint régen. Ez része a felnőtt életemnek. Bár az a felnőtt, aki képes ebben a korban is viháncolni, teli szájjal röhögni és nyíltan sírni, ki szokott érdemelni néhány rosszalló pillantást. Ráadásul jön ehhez egy kis bűntudat, mert az elmaradt öröm olyan, mintha hálátlan lennék a sorsnak, aki elém pottyantott egy új lehetőséget. Magam sem tudok kikavarogni saját bonyolult lelkivilágomból és a dolgok letisztítása miatt ittam tegnap. A következtetés: csak tegnap hatott a dolog, ma ugyanolyan homályos...
" Bár az a felnőtt, aki képes ebben a korban is viháncolni, teli szájjal röhögni és nyíltan sírni, ki szokott érdemelni néhány rosszalló pillantást. "
VálaszTörlésSzomorú ha mindezek jutalma néhány rosszalló pillantás! Szerintem az élet nem más, mint ami az utóbbi vessző előtt van ... :-)
Gratulálok az új helyedhez! :P
köszi:)
VálaszTörlésén sem bánnám, ha lehetne úgy élni, de az elvárások távol állnak ettől.